Ez az év - ahogy mindenkinek - elég nehéz volt, motoros szemszögből pedig kimondottan kihívás volt a karantén után a nyári időszakot úgy összerakni, hogy tudjon az ember menni és minden mást is be tudjon pótolni legyen az munka vagy magánélet. Természetesen ez egy alapvetően vesztes helyzet volt. Ennek megfelelően nem is sikerült annyit gurulni, mint amennyit terveztem. Ott kezdődik, hogy egy osztrák túrát szerettünk volna lenyomni egy jó baráttal (S2R 1000), ez alapvetően borult. De amit sikerült, azt nagyon élveztem természetesen. Nagyon kezes ez a gép, igazán könnyű motorozni, sok szempontból sokkal könnyebb, mint a 600-assal. Korábban már kifejtettem. 

Felvillantok pár képet. Így visszanézve örülök, hogy ezekre a helyekre is eljutottam/eljutottunk. 

Pilisvörösvár és Csobánka közt találkoztunk ezzel a gyönyörű mezővel, itt meg kellett állni! 

Egy kolléga lódarazsával együtt Kóspallagon. Aki Vác és Budapest között jár, mindenképp nézzen el arra, nagyon szép utak és korrekt kanyarok találhatók ott és Márianosztra környékén!

Volt egy kis időm, gondoltam elcsámborgok Rétság felé, aztán valamelyik kanyarral elfordulok a környéken ide-oda, ez lett az eredménye. Romhányban kötöttem ki és mivel korábbi szakmámból kifolyólag mindenhol keresem a hősi emlékműveket és a hősi sírokat, nem csoda, hogy itt is a templom mellett, a megújult emlékmű előtt sikerült megpihenni. Nagyon szép vidék, kiváló utakkal (ha Rétság felől jön az ember). 

A fentieken túl még egy spontán gurulást emelnék ki: elindultam ismét Rétság felé, de viszonylag hamar odaértem, gondoltam elgurulok Balassagyarmatig, olyan szép volt az idő. Oda is gyorsan eljutottam, akkor átcsorogtam Salgótarjánig, majd azt beszéltem meg Öcsémmel, ott találkozunk, így a környéken tekeregtem, amíg nem ért oda - Mátraverebély - Szentkút lett a vége, visszafelé pedig Hatvan- Aszód felé söpörtem. Gyorsan megy ez... 

Bízom benne, hogy a jövő évben nem kell azon variálnunk, hogy hogyan és mikor legyenek motoros élményeink! Mindenki vigyázzon magára és vigyázzunk egymásra is! 

A 2019 év vége és a 2020 év elég sűrűre sikerült, megszülettek a gyerekeink, így nyilvánvaló okokból nem tudtam annyi időt fordítani a motor rendezésére, mint eddig. A fentiekből adódik, hogy nem is használtam sokat és a járványhelyzet sem segített ezen.

Mindettől függetlenül én ahhoz tartom magam, hogy még ha nem is érem el a kilométert, minden szezon elején megy a szerelőmhöz a gép. Ellenőrzi, javítja, módosítja, amit kérek, megbeszéljük azt, amiket ő lát még szükségesnek elvégezni és csak így állok neki a kanyaroknak. Idén ez a lista eléggé felduzzadt. Nincs baj a Monsterrel, mindössze sok tervem van a módosítását illetően. Először is a kötelező olajcsere, szűrők, vezérlést ellenőrizni (nincs még a cserének ideje, de azt is mindig ellenőrizzük a köztes időszakban is, nehogy a feszítők lazuljanak vagy valami váratlan történjen esetleg), lánc állapota, általános állapotfelmérés. Ezeken felül idén terveztem a váznyúlványt levágatni, új indexeket, hátsó lámpát, rendszámtartót felrakni, új indexek előre, valamint a gumikat is cserélni kellett. Menjünk sorban:

Ahogy azt már korábban mondtam, állandó szerelőm van, akiben tökéletesen meg lehet bízni, a munkájára igényes, nem beszél a levegőbe, ha egyszer sikerül megbeszélnetek a konkrét időpontot, akkor sínen van a motor ügye. Ez úttal is így történt, a fentieken kívül jeleztem, hogy van egy kis olajfolyás, de nem a hengertől, hanem a szuszogótól érkezhet.

Odaértem a műhelybe, a srácok már vártak, gyakorlatilag délelőtt 10.00 körül álltak neki a motornak. Kerekek le, olaj ki, szűrők, stb. megkezdődött a váznyúlvány vágása, utána festés, dugók be. Annak kell idő, míg a festék szárad, közben ment a szuszogó leszerelése, pasztázása és mindeközben folyamatosan takarították a motort azokon a részeken, amik elérhetővé váltak. Pedig elhihetitek, hogy nem volt piszkos! Beszélgettünk, ahogy már korábban készségesen elmondta: szilikon, benzin, kontaktspray és minden csillogni-villogni fog, miközben működik is.

Említettem nekik azt is, hogy az első fék a 600-ashoz képest nem épp acélos, amin nem lepődtek meg. Tekintve, hogy a 600-as fékje ugyan egy tárcsás, viszont nagyobb, valamint hatékonyabb is, ez a véleményem várható volt. Viszont kicsit alaposabban is körbejárták a kérdést: kiderült, hogy levegős volt a rendszer, az amúgy sem a legjobb termékre ez még rátett egy lapáttal. A fékpofákat is cserélni kell majd, de azt már én vállaltam. Ha már arra jártak, lecserélték a fékfolyadékot, váltóolajat, így az is tiszta lett.

Gumicsere közben kiderült, hogy az első felniben azért van egy szép nyolcas, szóval el kell gondolkodni majd egy új felnin. Felmerült bennem az is, hogy ha már új felni, akkor lehet lefestetem mindkettőt feketére, de ezen majd még gondolkozom egy sort. A lámpa és az indexek bekötése következett, ezek is gyorsan elkészültek….volna, de az index, amit vettem, elől nem látszott ki rendesen a fejidom mögül, így visszakerült a gyári. Majd valamilyen szép, ám hosszabb szárú index kerül a helyére, ami rendesen látszódik.

Beszéltünk az első villa csillapításáról is, amit kicsit puhának érzek. Elég rendesen bebólint. első körben lecserélték a teleszkópban az olajat, szimeringet, majd állítottak a csillapítás feszességén, amivel aztán határozottan jobb lett a helyzet.

Összességében elég sok idő és energia ment a motorba, amit nyilván meghálál majd, már a hazafele vezető úton is nagyon jól viselkedett. A gumival kapcsolatban: a választásom a Pirelli Diablo Rosso II-re esett. Majd erre is kitérek, hogy miért pont ez, miért nem egy újabb fejlesztés, viszont szeretnék vele gyűjteni párszáz kilométert, mielőtt nyilatkozom, szóval türelem. Sok alkatrész cserélődött, a létfontosságú elemeken túl megtörtén a szépészeti beavatkozás is, nagyon elégedett voltam és ez úton is köszönöm a munkájukat! Végül 10.00-tól délután 16.00 óráig eltartott a móka, de nagyon megérte.

A rövid válasz nagyon ismerős lehet a legtöbb embernek: bővül a család. Ilyenkor sok mindent számításba veszünk: nagyobb autó, gyerekcuccok, a legtöbb eszköz - még ha sok használt dolgot is veszünk - komoly összegeket emészt fel. Én akkor úgy gondoltam, hogy egy újabb autó mindenképp kelleni fog, hiszen a 15 éves Fiat Stilot ugyan nagyon szeretem, de nem szeretném, ha otthagyna valahol a családdal, ha épp megyéket szelünk át. Hozzáteszem, sehol nem hagyott még ott, nagyon meg vagyok vele elégedve, de addig kell váltani, amíg van rá idő és alkalom. Lényeg, hogy ezért sajnos úgy döntöttem, hogy a motor a feláldozható. Mivel csodás feleségem van, ő egyfolytában le akart beszélni erről a döntésről, de nem volt más eszköz, amelyet gyorsan kezdőtőkévé lehetett volna alakítani. Meghirdettem, nagyon gyorsan jelentkeztek is a hirdetésre, az első ember, aki megnézte, el is vitte. Hozzáteszem nem kértem érte csilliárdokat, az hogy én mennyi pénzt fektettem bele, nem dob az áron ugyanannyit és ez az, amit sok eladó nem tud belátni. Egy fiatal srác vitte el, remélem az óta is hajtja egészséggel. 

Miután változott a helyzetünk, úgy alakult hogy nem lesz szükséges a motor árát "bedobni" az autó keretbe, szintén a feleségem biztatásával kezdtem el ismét bújni a motorhirdetéseket. Bevallom, nem kizárólag Ducatiban gondolkodtam. Jelölt volt még az Aprilia Tuono is, annak is a 2006 utáni szériája, valamint egy pillanatig Suzuki GSR hirdetéseket is átnéztem, de gyorsan letettem a japán vonalról: nem illünk össze. Végül visszatértem a Monsterekhez. Abból indultam ki, hogy a 600-assal gyűjtött tapasztalat szerint:

• nem baj, ha nincs teleaggatva elektronikával a gép
• úgy is lehet nagyot motorozni, hogy nem vágtatsz 250 km/h-val
• legyen stabil, csupasz, erős, de ne versenygép
• az egykarú lengővilla szexi
• legyen jó állapotban, nem baj, ha ismert az előélete a gépnek
• nagyon fontos az állapot!

Így maradtam a realitásoknál: nem akartam rá többet költeni, mint 1,5M Ft+átírás, adó, szerviz. Az S4R példányokat elengedtem, sima S4-et nem akartam venni, így a 900-as és az 1000-es gépeket kezdtem nézegetni. A szerelőmet nyilván először kérdeztem meg, hogy milyen blokkal szerelt példányokat ajánlana. A válasz elég egyértelmű volt: a levegőssel (léghűtéses) nem lősz mellé, ha megbecsült, szervizelt darabot találok, jó lesz!  Végül a mindig is vágyott S2R-vonal került elő és ez lett a prioritás. Természetesen az igen ritkának számító típust sikerült kiválasztani. Egyértelmű volt, hogy - fórumozóként - írok a Magyar Ducati Klub fórum oldalára, hogy hátha van olyan példány, amit a gazdája csak "belső körben" árul, nem hirdet nyilvánosan, de gondolkozik az eladásán. A felhívásomra jelentkeztek is ketten. El is mentem megnézni az elsőt, nagyon ígéretes volt, magyarországi, újonnan üzembe helyezett, sokáig állt, stb-stb. A tulaj szimpatikus volt, az előélet ismert, lekérdezhető is volt, így meg is állapodtunk, miután kerültem vele egy karikát. Íme, az aznap készült kép: 

Mondanom sem kell, hogy nagyon boldog voltam: megtaláltam egy tényleg jó S2R800-ast, a későbbi változtatásokról, tapasztalatokról szintén írok a jövőben! 

Ha az ember új eszközt vesz - legyen az telefon vagy autó - elkezdi a saját "képére" formálni, beállítani, lecserélni, ami nem tetszik rajta, átszínezi, stb. Nincs ez máshogy egy motoros esetében sem, sőt! Mivel a motorosok nagy része nem csupán közlekedőedényként tekint kétkerekűjére, hanem inkább családtagként, ezért még jobban igyekszik a szükségesen túl is csinosítani a vasat. Mert valljuk be: miért is kellenek szénszálas elemek utcai használatú gépekre avagy ilyen-olyan csecsebecsék a funkció változása nélkül?! Mert nekünk tetszik. Többek közt ennek fényében olvassa az írásom a Tisztelt Olvasó, teljesen szubjektív témába vágok. 

Amikor a kis Monstert elhoztam az eladótól, kb. azonnal elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit kezdek majd el lecserélni rajta. Ahogy már említettem: a tükörnek mennie kellett, abban semmit nem láttam, az is rezgett menet közben. Elkezdtem keresni-kutatni, nekem nagyon szimpatikusak voltak a kormányvég tükrök. Nem láttam különösebb előnyét-hátrányát, gondoltam kipróbálom, maximum nem jön be. Ennek fényében nem akartam rájuk tízezreket költeni, ezért e-Bayen kezdtem nézelődni. Rá is találtam az ideális jelöltre. Mint kiderült szerencsés voltam, mert pont egy olyan konstrukció volt, amely tartalmazta magát a kormányvéget is, és elég erős volt, hogy fel tudjam szorítani és bírja a rázkódást is. Íme: 

Ezt egészen sokáig használtam minden gond nélkül. Kiderült, hogy kiválóan lehet látni bennük, nem rezeg, nem akadályoz jelentősen, szépen meg lehetett szokni és - szerintem - jól is néztek ki a gépen. Bírták pár évig, aztán egy alkalommal mégis kilazult valami és a jobb oldalit elhagytam valahol Gyöngyös közelében a 3-as főúton...nem találtam meg. Így rendeltem még egy párat. Azt hozzá kell tenni, hogy ezek 2014-2016 táján kb. 7-8.000 Ft nagyságrendben mozogtak, így nem volt anyagi csőd. Meg is érkezett, fel is applikáltam, azonban kicsit más volt a kialakításuk, gyengébb az anyaga, így elroppant használat közben. Nem esett le, csak megrepedt a jobb oldali tartó, viszont akkor már úgy voltam vele, hogy a kormányt is cserélném, menjen a tükör is és veszek minőségit, hátha érzékelhető lesz a különbség. 

Így jutunk el a kormány cseréjéhez (is). Volt egy kis balesetem a motorral még 2015-ben, ekkor semmi különös nem történt, csak egy piros lámpa előtt lévő olajtócsán megcsúsztam és konkrétan elszállít alólam az első kerék. Mivel épp piros volt a lámpa, lassan jöttem, szerencsém volt, csak eldőlt a vas, én meg "kigurultam". Viszont sérült a kormány, a kipufogó és a fékkar. Lábon hazahoztam, de a kormányt nem sikerült megnyugtatóan megcsinálni, ezért lecseréltem. Sok mindent nem nézegettem, egy ismerősöm (tapasztalt motoros/Ducatis) ajánlotta az LSL Fat Bar kormányát, de befogókat nem akartam cserélni, plusz szimpatikusabb testtartást eredményezett nekem a Street Bar, így az került fel. Az X-Bike-nál vásároltam, vettem hozzá még kormányvégeket, így a manőver - csak anyag - 16.600 Ft +10.000 Ft volt 2016-ban. Én nagyon meg voltam elégedve a kormánnyal, hasalósabb pozíciót kaptam, viszont nem volt versenymotorhoz mért csuklófájdító hasalás, hanem csak épp kellemesen kanyarbabevezetős-hasalós. A tükröket végül szintén náluk vásároltam, 19.900 Ft/db áron, LSL Clubman lett a választás. Anyagban és a tükör felületében is érződött a minőség. Ez az a tétel, ahol nem lett volna szükség ilyen "csilli-villi" tükörre, viszont tetszett és végre le volt tudva vele a gond, ugyanakkor szintén mindent láttam benne, nem is zavart be egyáltalán (lévén ez kerek volt) a kézmozgásokba, valamint tartósnak bizonyult. 

A következő alapvető fontosságú termék a gumi, illetve gumik. Én Bridgestone BT-016-tal vettem, amik sem nem voltak újak sem nem voltak jók. Viszont sok tapasztalatom nem lévén azért kimotoroztam belőlük, ami bennük még maradt, ez két szezonra volt elég. Akkor még úgy gondoltam, hogy mivel leginkább ide-oda motorozgatok a kis Monsterral, kisebb túrákat akarok csinálni, ezért sport-túra gumit veszek, mert az jó. Addig nézegettem, amíg arra jutottam, hogy jó nekem a Bridgestone, eddig sem volt vele gond, tartós is, miért ne? Így a BT-023-ra esett a választás, ami már kétkomponensű volt. A 16-hoz képest ég és föld. Egyetlen egy negatív tulajdonsága - vagy inkább sajátossága - volt, az hogy nagyon nehezen melegedett be. Tavasszal/ősszel ezért nem a legjobb választás kezdéskor, de csak annyi kényelmetlenséggel járt, hogy hozzá kellett szokni, hogy az elején nem lehet húzni neki, ami végül is a motornak is jót tett. Üzemmeleg állapotában a menettulajdonságai kiválóak voltak, a kanyarokban tapadt, ahogy kellett, a (autó)pályázást is bírta, nagyon tartós szett volt, 3 szezont volt fenn, eladáskor kellett volna cserélni, annak a szezonnak a végén. Tény, hogy a mostani Monsteremre már nem ezt fogom választani, sőt nem is Bridgestone lesz, de nem volt panaszom erre a gumira. Aki többet túrázik és nem túl nehéz a gépe, annak ideális! 

Legtöbb motoros dilije a kipufogó. Van aki azt gondolja ettől hallja meg az autós (van benne igazság, de ne vigyük túlzásba!), van aki azt gondolja, hogy (csak)ettől lesz erősebb a gépe (nem elég), de nagy átlagban az biztos, hogy sokat javít a hangzáson. Én ebbe a kategóriába estem: az amúgy szépen duruzsoló (különösen gázelvételkor) gyári dobokat alkalomadtán cseréltem le. Azért mondom, hogy alkalomadtán, mert egyébként nem kerestem kipufogót, csak egyik nap a Ducati Klub hirdetései közt láttam egyet és gondoltam megveszem. Egy MIVV GP dobpárról van szó. Nem bántam meg. Töki, a szerelőm azzal hozta vissza a vasat, hogy most már olyan a hangja, mint egy ezresé. Nagyon-nagyon jól hangzott. Ha pedig hagytam benne a killert, akkor nagyon konszolidáltan morgott végig mindenhol. Kivéve viszont előtört az ÁLLAT! Tapasztaltam, hogy az autósok észrevettek, nagyon jól jött a sorok között, de csak csínján kellett vele bánni, mert ahhoz viszont elég hangos volt, hogy zavarja az álló autóst, ha mellette ordított a kipufogó. Ezt pedig én sem akartam. A gyári dob nyilván megmaradt, de nagyon szerettem ezt a sportdobot, nem bántam meg a megvásárlását. Anno 70.000 Ft-ért vásároltam egy ducatis körökben jól ismert szerelőtől, így nem féltem tőle, hogy egy halom ócskaságot veszek. Ez be is bizonyosodott. 

Egyébként érdemes a kluboldalak fórumain nézelődni, az itt árult dolgokat olyanoktól vásárolja az ember, akik elérhetőek, megszólíthatóak és nem akarnak átverni. 

Nyilván szükség volt új láncra, lánszszettre, ezeket szintén beszereztem (általában a motoralktresz.eu oldalról), majd az éves szervíz alkalmával fel lettek téve. 

Vásároltam még LED-es hátsó lámpát, amely nagyon szépen világított és a rendszámtábla világítás is integrált volt, ezen felül nem LED-es indexeket. Úgy voltam vele, hogy gyorsan kellett, nagyon szépen világított, jól néztek ki, így jó lesz. Az is lett. A képen egy Yuasa akksit is láthattok, na az nem lett jó. Minden bizonnyal zárlatos volt, így Vartára cseréltem, az tette a dolgát. 

Természetesen éves szerviz alkalmával cserélődtek a szűrők, olajak, kopóalkatrészek, én személy szerint fékpofákat cseréltem még, azokból Brembo márkájú, a motor fékeibe illő betéteket szereztem be. Ezekkel sosem volt gond. 

Röviden ennyi mára! Jó egészséget mindenkinek!  

Az előző bejegyzésben megosztott kezdeti lendület, komoly lelkesedéssé fajult. Ennek köszönhetően tekertem a kilométereket szegény kis Monsterbe. Több dolgot is ki kellett tapasztalni. Elkezdtem városon belül mászkálni (Bp.), munkába járni vele, teljesen más kezelést igényel, mint a "terepen". Pár videót készítettem, érdemes ránézni - hozzáteszem nem vagyok vágó, sem operatőr, szóval ne ebből a szempontból nézze a Tisztelt Olvasó! 

Ahogy korábban is említettem szokni kell a sávokat, a folyamatosan mozgó, helyezkedő, néha bunkó, néha túlságosan is előzékeny autósokat, de folyamatosan figyelni kell a sofőrök szándékát! Nem csak az irányjelzőt, hanem a viselkedésüket: mozdul-e az első kerék jobbra-balra, kihúzódik-e a sáv oldalához, mit is szeretne valójában. 

Némi városi és vidéki tapasztalattal, lelkesedéssel, már elkezdtem a magam bejáratott útvonalait begyakorolni. Azért mondom, hogy begyakorolni, mert miután az útvonal megvan, a technikán lehet csiszolni. Nem egy versenypályát kell elképzelni, nem a sebesség a lényeg, hanem a döntés, a vas kezelése, a reakciók, az ívek begyakorlása. 

A fentieket követően tehát több helyszínre is ellátogattam, leginkább egyedül vagy kettesben egy másik 620-as Monster társaságában. Mivel mindketten ugyanarról a környékről indultunk, leginkább észak volt a cél. A korábban már említett Bajna-Héreg körök mellett sokat jártunk Rétság felé is a következő útvonalon: 

Nagyon motorosbarát útvonal, szezonban rengeteg kétkerekű tekereg arra. Nem véletlen. Nagyon jó az aszfalt minősége, szép, ívesek a kanyarok, Szendehely előtt pedig nagyon élvezetes kanyarokban lehet, széles úton dönteni az ívre a gépeket. Nagyon jó terep - ésszel - gyakorolni, ugyanakkor ez a karika pont elég egy délutánra és csodás tájakon suhanhatsz végig. Íme egy kis ízelítő: 

Kicsit ki lehet tágítani ezt a kört is, össze lehet kapcsolni Bajna-Héreggel, ha Letkésnél átmegyünk a határon. Nagyon szép felvidéki tájra érünk, ahol szintén lehet tekeregni bátran, a repce virágzásakor pedig egyszerűen gyönyörű az egész vidék (mondjuk a következő kép pont nem akkor készült...). 

A fentieken túl még egy hosszabbnak mondható (egész napos) útvonal is ajánlott, ez a Balaton-felvidék. Ide kimondott térképem nincs, mert egészen egyszerűen csak le kell csapatni Veszprémig vagy Balatonkeneséig, ott pedig belevetni magad a kanyarokba. Ez elsősorban a látvány miatt érdekes, ha elfárad az ember, megáll, eszik egy valamit, iszik egy kávét és közben mérhetetlenül jól ki tudja kapcsolni a Balaton látványa. Nap végén pedig csapatás vissza - kinek merre...

Miután megtapasztalja az ember a motorozás örömét, minden nap, elkerülhetetlenül motoszkál a fejében a kis hang: "Menjünk már! Menjünk már! Menjünk már!" mást sem hall értekezleten, otthon, munkában, a kettő között. Ehhez még elviselhetetlen kín társul abban az esetben, ha motoros idő van és nem pattanhatunk motorra. Amikor viszont változik a helyzet, akkor érdemes már kész tervvel rendelkezni, hogy csak öltözni és menni lehessen. 

Első alkalommal egy kedves munkatársam "karolt fel" és vitt bele a kanyarvadászatba. Ekkor még nem volt meg a kis Monster, egy Hornet 600-ast béreltem, neki egy VFR 1000-ese volt. Rövid, de szép és izgalmas utat mentünk: Budapest- Pomáz- Csobánka- Pilisvörösvár- Esztergom- Budapest útvonalon. Volt egy kis kanyargás, de egyébként ismerős és biztonságos útvonalon haladtunk végig nyilván nem túl acélos tempóban, akkori kezdő lévén. 

Miután megvettem a kisMonstert már céltudatosan keresgéltem az útvonalakat, hol tanulhatnék a legtöbbet normális minőségű úton úgy, hogy közben nem gyalul le egy kamion vagy nem akadályozom a motoros társaim az íven. Sokat bújtam a netes blogokat, valamint tagja voltam/vagyok a Magyar Ducati Klubnak, amelynek elég aktív fórum oldala volt, ahol szívesen segítettek a márkatársak minden ilyen kérdésben (is). Mégis, első alkalmakkor azokat az útvonalakat céloztam meg, amelyeket már álmomból felkeltve is ismertem. Ezért első official utam Szombathelyre vezetett a 8-as főúton. Dögunalom, hideg és elég nagy kínszenvedés volt. Ekkor tanultam meg, hogy hosszútávra kell a füldugó. A szélzaj elviselhetetlen volt, nem voltam hozzászokva. Ezen gyorsan felülemelkedtem, ezért kerestem a következő útvonalakat. Én évtizedek óta közlekedem az Ózd-Budapest útvonalon, így azt is megcéloztam, de csak később kerítettem rá sort, mert előtte még - okulva a szombathelyi utamból - gyűjteni akartam a tapasztalatot és a kilométereket. Budapest közelében, félnapos időben megjárható, gyors, de egyszerű, mégis kanyargós utakat kerestem. 

Adja magát Dobogókő. Azt viszont senki nem árulja el - ha még esetleg autóval nem jártál volna arra - hogy az út minősége silány. Így kezdő motorosként azon stresszelsz, hogy hogyan ne hajts bele valami óriási kátyúba vagy az íven milyen úthiba van a helyett, hogy élveznéd az utat és a döntésedre koncentrálnál. Ráadásul elég sok a biciklis, autós nép, nem lehet rendes tempót menni csak hét közben. 

Mivel eléggé ismerős vagyok Esztergom környékén is, valamint szép évek kötnek Piliscsabához, adta magát, hogy sokat tekeregjek arrafelé, mindkét helyszín gyorsan elérhető, rövid távú kitérő, munka után egy kávéra "elkövethető". 

Minél gyakrabban jártam arra, annál több úton közelítettem meg ugyanazt a települést. Volt még egy útvonal, amit a mai napig szeretek, de - hála Istennek - nem annyira népszerű, mint a dobogókői: 

Itt sokkal jobb volt az aszfalt minősége, mint Dobogókő felé, ráadásul egyébként épp tavaly javítottak is a kritikus pontokon. Szép, erdei környezetben kanyargunk végig a dombokon. 

Egy ismerősöm ajánlott egy mára már nagyon népszerű uticélt: keleti gyerekként nem sok időt töltöttem a budai dombokon, de azt javasolta, hogy menjek el Budakeszi felé, ott Páty irányába, aztán Tarján felé meg fogok lepődni... kíváncsi voltam és persze, miért ne?! Szóval így találtam rá a Bajna-Héreg közötti szakaszra, amelynek a végállomása mi más is lehetne, mint Esztergom? Visszafelé aztán a már ismert pilisi úton csorgunk haza.  Íme: 

Ezt az útvonalat bármikor, az óta is nagyon szívesen végigjárom egyedül vagy motoros kollégákkal, mindig élmény. Nagyon szép környezet, változó útminőség, de megéri. Tarjánban pedig van egy jó, kis bajor (sic?!) étterem, ahol meg lehet pihenni, inni egy kis frissítőt, majd nyargalni tovább. 

Ezt követően rászántam magam a borsodi útra is. Természetesen a visszaútba tettem egy kis csavart, hogy ne csak a szokásos útvonalon közlekedjünk. Kevesen mennek arra, mert kevéssé ismert vidék, de csodás és nagyon nyugodtan, gyönyörű környezetben, jó tempóban motorozható táj. Én számos, több napos túrát is terveztem az óta Borsod megyébe, de még időhiány miatt nem nagyon jött össze semmi, de ami késik, nem múlik. Az első utam így nézett ki:

Odaértem szerencsésen, semmi gond nem volt, végig nagyon élveztem az utat, tudtam a nehezebb pontokat, ismertem a kanyarokat, csak ilyen útvonalat tudok ajánlani mindenkinek az első szezonban vagy legalább is annak első felében. Visszafelé Eger irányába mentem, de csak azért, hogy a borsodnádasdi, kis szerpentinen is keresztül-kasul kanyaroghassak. Eger után a "régi" 3-as úton folytattam az utam és értem végül haza. 

Összegzésül: Rövid, ismert utakkal kezdtem, természetesen a gumira, láncra nagyon kell figyelni, kopott gumival, szanaszét nyúlt vagy a kenőanyagtól megmerevedett lánccal nem indulunk el! Tágítottam a kört, majd ezt követően vállaltam be a "hosszabb" utakat (kivéve a szombathelyi). Nem mondom, hogy így kell csinálni, én így tartottam célszerűnek és nem bántam meg. Amennyiben az útvonalakkal pedig segíteni tudok, szívesen teszem és ajánlom mindet. 

A következő posztban ismét itthon tekergünk. . 

2014 elején vettem a kis Monstert. Februárban hoztam el, esős idő volt és persze 0 fok közeli hőmérséklet, valamint teljesen sötét. Nem volt nagy az élményfaktor, természetesen teljesen más volt az érzés, mint amit elképzeltem. Nem baj - gondoltam magamban - majd tavasszal már melegebb lesz, világosabb és lehet hajtani a vasat. 

Eljött a kikelet, így amint lehetett nyeregbe is pattantam. Már jó előre bújtam a térképet - ahogy az óta is minden télen teszem - merre menjek, merre jó az út, mit ajánlanak a blogok, mi a kezdő motoros terepe, hol nem döntöm meg a vasat már az első úton...az égő lenne. Így arra jutottam, hogy csak elugrok Zsámbékra. Ekkor még Zuglóban laktunk, így az pont jó kis bemelegítés volt, kanyarokkal, rossz és jó utakkal, mégis nagyon szép terepen. Ki is vettem egy nap szabadságot, ha menni kell, menni kell. Nagyon izgatott voltam, ugyanakkor miután elindultam, vegyes érzelmek kavarogtak bennem: óvatosan, ne fulladjak le vagy ha igen, legalább ne ijedjek meg, nem látok a tükörben...te jó ég, mennyire nem látok a tükörben! mindenre figyeljek, nagyon kell kapkodnom a fejem, idegesít a tükör... mennyire sérülékeny vagyok, így kell-e mennie ennek a motornak, MIT TETTEM??! stb.? Aztán kezdtem megnyugodni és mire kiértem Budapestről, már tudtam élvezni is a dolgot olyannyira, hogy emlékszem, a Zsámbék előtti egyenest végigüvöltöttem a sisak alatt, leírhatatlan jó érzés volt húzni neki, hallani a hangját a Monsternek, érezni az illatokat, a szelet, a szabadságot. És aztán célhoz értem. 

Mikor elindultam haza, megfogadtam, hogy egyrészt élvezni fogom az utat, másrészt figyelem a motort, a viselkedését, a tulajdonságait, mit szeretnék rajta változtatni, testre szabni, valamint mit szükséges rajta megnézetni. 

Mikor hazaértem már terveztem a következő utam. Hozzátartozik, hogy féltem kezdetben minden utam elején a váratlan dolgoktól. Nyomvályú (azok nagyon meg tudtak lepni), kanyarban lévő úthibák, holttérből felbukkanó járművek, figyelmetlen autósok, én, mint figyelmetlen motoros, stb. De aztán tudatos és óvatos közlekedéssel úrrá tudtam ezen lenni, a tapasztalattal pedig jött a magabiztosság is. Persze minden úton nagyon sokat tanul az ember, ha kimondottan csak a motorra, az útra és magára figyel. Ezért is kapcsol ki annyira a motorozás, semmi másra nem összpontosít az agyad, csak a kanyarok ütemére, a forgalomra, az érzésre. Az élvezeti faktor pedig folyamatosan nőtt és azóta is nő. 

A kezdeti tapasztalatokból kiindulva az első szerviz alkalmával módosítottunk pár dolgot: feljebb lett emelve a váz, lecseréltem a tükröket (haszontalanok voltak...), először az e-bayről rendeltem kormányvég tükröket, amik elég jól tartottak, jól is néztek ki, de aztán később LSL Clubmanek kerültek a helyükre. Visszakanyarodva az első szervizhez. behangolták a karbit, feszesebb lett a lánc, le lettek cserélve a teleszkóp szimeringek, a teleszkóp olaj, a levegő- és olajszűrők és az olaj, természetesen, valamint a fékfolyadék. Nem volt olcsó, de annyira drága sem a szervizköltség, így nyugodtan vágtam bele a szezon további részébe. Egy teljesen más motort kaptam, kezes volt, nagyon jól viselkedett a kanyarokban, nem volt fals levegő, minden paramétere rendben volt. Nagyon megszerettem a gépet: mindig éberen tartott, ha csak hirtelen váltottam vissza és leugrottam a kuplungról, befogott a motorfék a hátsó keréken, így figyelni is kellett a kezelésére. Ma úgy mondanám: tisztelettel kellett bánni a kis öreggel. De egyébként utána az injektoros utód már kezesbárány. 

Röviden ennyi az induló túráról, később elkezdtem bővíteni a kört, több útvonalat megtanulni vagy kitapasztalni. Többen vannak úgy akár csak a rövid utakkal is, hogy nem tervezgetnek, hanem belevágnak és kikötnek valahol. Én nem ez a típus vagyok, minden alkalommal kell, hogy tudjam, hogy mi az úticél, aztán persze közben lehet megállok itt-ott, de alapvetően egy tervezett utat járok be. A következő alkalommal azokat az útvonalakat próbálom bemutatni, amelyek közel esnek a fővároshoz és pár órás kanyarokkal kiváló élményben lehet részed. 

Elárulom: a válasz NEM. Amikor elkezdtem nézegetni a lehetőségeket és fejembe vettem, hogy megszerzem a vizsgát, akkor azért autóvezetőként már volt több, mint 10 év rutinom, így nem voltak illúzióim, senkinek ne legyenek! 

Az elméleti vizsgát követően a rutin gyakorlására és a vizsgára felkészülésre két hétvégét jelölt ki az oktató. Mivel én a nulláról kezdtem, nekem - és a hozzám hasonlóknak - sem többet. Az első órán kaptam egy 125-öst, hogy körözzek a pályán, írjam a nyolcasokat, másnap kapok nagyobbat, addig szokjam. Én végrehajtottam a feladatot, szoktam súlyt, az egyensúlyt, a váltást, a kuplungot, stb. Igazság szerint jó volt, hogy magamban tekerhettem a köröket, mert tényleg tudtam a technikámra figyelni, még ha nem is tudtam, hogy mi lenne a helyes technika. Ebből kifolyólag a mai napig tanulom a helyes testtartást bizonyos helyzetekben és időnként rájövök, hogy milyen hasznosak is lehetnek a megfelelő Youtube-videók. 

Másnap megkaptam egy 500-as Hondát, amely nagyon kezes, kényelmes, nyugodt gép volt. Egyetlen baja az volt, hogy nem lehetett rajta vizsgázni a ccm miatt. Ezért a vizsgára készülvén - a következő hétvégén - már Fazer volt a fő vas, amik nem rosszak tanulni, boldogul az ember, jóindulatú gépek. Begyakoroltam a szükséges feladatokat, bóják, megfordulás, gyorsítás-lassítás, stb, aztán jött is a rutin vizsga. Miután megvolt, mehettünk forgalomba...

Ez annyit tett, hogy szólt az oktatónk az időpontról, valamint előtte hétvégén szombat-vasárnap három-három alkalommal bejártuk a vizsgaútvonalakat, megbeszéltük a rádiós instrukciókat és jöhetett a vizsga. Szerencsére ott hibátlanul végigmentem, így a tanfolyamot kipipálhattam. Még mindig nem tudtam motorozni, viszont volt fogalmam a kezeléséről... 

Mit is tanulhat az ember egy ilyen tanfolyamon? Ha szerencsénk van, akkor hagynak tekeregni és tér is van rá. Ahogy anno az autós oktatóm mondta: "Gyorsan menni mindenki tud, lassan haladni kell megtanulni!" nagyjából ez ide is igaz. Az egyensúlyt, az "ahová nézel, oda érkezel" szabályt elkezdheted gyakorolni. Kezded megszokni a motor súlyát, érzékeled a körülötted hatványozottabban felerősödő környezeti hatásokat. Már rájössz, hogy a Nap közvetlenül süt rád (ezért izzadsz...), hogy a szelet, az illatokat/szagokat, esőt, bogarakat sokkal intenzívebben érzékeled, mint egy autóban. Alakul a váltás, figyelned kell a két kezedre, mert egy kereszteződésből kifordulásnál használnod kell egyszerre a kuplungot, gázt, váltót, féket, így mindkét kezed és egy lábad minimum foglalt, plusz támasztanod is kellene valahogy... Ezekre az alapvető dolgokra rájön az ember és elkezdheti tudatosan fejleszteni, Az oktató - szerencsés esetben - elmondja az alapokat, ami ahhoz elég, hogy átmenj, ezt követően mindenkinek ésszel kell fejlesztenie magát és érdemes vezetéstechnikai tréningeken is részt vennie.