Már látszik a fény az alagút végén - ha nem is vírushelyzet kapcsán - ezért itt az ideje ténylegesen azokra az alkatrészekre koncentrálni, amelyek már a guruláshoz kellenek. Ahogy korábban kitértem rá, vannak még módosítási terveim az S2-hez. 

Tükör: rengeteget nézegettem a tükröket és a 600-assal volt kellemes tapasztalat miatt is, az LSL Clubman tükreit gondoltam a megoldásnak. Viszont azok kicsit bumfordian néztek ki a hosszú száruk miatt, megnéztem mást is, voltam motorosboltban, beszéltem az eladókkal. Márka kapcsán egyértelműen az LSL a befutó, minőségre - meg a korábbi tapasztalat alapján is - az a legjobb, viszont típus kapcsán változtattam az elképzelésemen. Az LSL Retro lesz a végső döntés. Már írtam a beszállítónak, meg lett rendelve, a hozzá passzoló kormányvég adapterrel együtt. Kérdezhetnétek, hogy mégis miért veszek adaptert, ha már adott a kormányvég súly a jelenlegi motoron is? Egyszerű: az adapterrel biztos, hogy fixen a helyén marad. Sok tükröm volt, nincs annál idegesítőbb, amikor lerezeg a kormányról vagy egyszerűen csak néznél bele és nincs a helyén többé...Ezt megelőzendő okos ötletnek tartom, ha a megfelelő adapterrel lesz felszerelve. Korábban is bevált, semmilyen rezgés, probléma nem volt soha ezekkel. Íme a kiszemelt példány (fekete): 

Amíg írom ezeket a sorokat meg is érkezett a két Brembo fékbetét (utcai-sport) is, mert csereérettek lettek. Nem nagy dolog, de mégis. Viszont már szereztem rutint a cseréjükben, így magam végzem. Így voltam a hátsó fékbetéttel is, azok még ősszel cserélődtek. 

Nos ezek után már őszintén remélem, hogy az időjárás is kegyes lesz hozzánk és nem csak délben lesz jó idő, hanem reggel és délután is lesz némi enyhülés és lehet menni! 

2020 tavaszára terveztem megírni ezt a cikket, de teljesen felesleges lett volna, így utólag látva a járvány okozta hatásokat. Mivel tél van, járvány tombol, de már van fény az alagút végén és a motorozástól történő elvonás tünetei ekkor hágnak a maximumra bennem - és általában sorstársaimban -, ilyenkor szoktam elkezdeni tervezgetni, hogy merre is mennék szívesen, ha beindul a szezon. Útvonalak és látnivalók! 

Mint minden hasonszőrű sorstársnál, nem az uticél, hanem az oda vezető úton található kanyarok száma, valamint az utak minősége a fő szempont a tervezésnél. Én nem vagyok nagy őstúrázó, szóval nekem fontos, hogy - ha ne adj Isten lerobbannék - jó infrastruktúrával, kulturált környezettel bírjon az ország, nem feltétlenül túráznék Albániában vagy a délszláv államokban. Puha vagyok ehhez, be kell vallani. A tűréshatár nálam valahol Szlovákia magasságában van. Oda még simán ellátogatok, de pl. Ukrajnába már biztos, hogy nem mennék. Ennek fényében kezdem a tervezést. 

 Ausztria. Egy magától értetődő úticél, amely már csak azért is indokolt, mert nagyon jó barátok laknak a svájci-német-osztrák hármashatárnál, a Bodeni-tó partján. Így a cél adott, az útvonal a kérdéses. Kezdőpontként Szombathelyet jelölném, így onnan kiindulva az első napos cél Velden am Wörther See, ami 308 km távolság, elvileg 5 óra 2 perces menetidővel. De az is lehet, hogy inkább Villach, majd meglátjuk. Hallva az idei híreket a sógoréktól - szigorítanak az amúgy sem laza ellenőrzésen - én számolok is a gyári menetidőkkel, ha mégis sikerül hozni rajtuk, csak előny. A második nap pedig innen nekiindulok Zell am Seenek, Innsbrucknak, majd Bregenzig meg sem állok - vagy állunk, ha esetleg valaki csatlakozik. Ez utóbbi kb. 400 km, nem vállalhatatlan táv. A visszautat szintén át kell még gondolni, de azt pedig lehet, hogy Észak-Ausztria- Németország felé tenném, meglátjuk. 

Horvátország. Alapvetően, amikor már elege lett az embernek mindenből és nem vágyik semmire, csak egy jó, napos tengerparti üccsire, akkor érdemes levágtatni a partra. Ez az egyik terv. Ennek megfelelően nincs is túlgondolva: Károlyvárosig fonálon, onnan Fiume, Klenovica, Ogulin. Állítólag ott vannak szép szerpentinek. Egy másik, nyugodtabb és jobban átgondolt útvonal a part mentén végig lehet, azt majd egyszer külön cikkben kidolgozom. 

Szlovéniába is nagyon szeretnék eljutni, nem csak átutazó jelleggel, hanem keresztül-kasul az országon, megérné. Gyanítom, ebből viszont nem sok minden lesz. Azért egy jó tartalék túrának tartsuk meg. E szerint szintén Szombathelyről indulnék, majd Ausztria felé Graz irányába, Lavamünd lenne a cél. Ezt követné Bled, majd egy kirándulás Vrsicben, az I. világháborús emlékek felkeresése mindig jó célpont lehet ezen a vidéken! Érdemes ketté venni az útvonalat, szerintem itt lehet szállást találni. Folytatva utunkat Predjama és Trieszt útbaejtésével érkeznék Pula városába, már Horvátországba. A visszaút még kérdés, több opció lehetséges, gyors pálya vagy izgalmas közutak, ízlés és idő dolga. 

Az idei belföldi célokra is kitérek a következő cikkben. 

Annak idején a kis 600-ason szereltem le lámpát, miután kíváncsi voltam rá, hogy a lámpatest mögötti kábelek milyen állapotban vannak. Anno az nem volt rossz ötlet, kitisztítottam mindent, amit tudtam és helyrehoztam azoknak a kábeleknek a fedését, ahol a bandázs már elengedte magát. Mivel az S2R-en - hála az előző tulajoknak - gyári fejidom található, szennyeződéssel kapcsolatos problémák nem állnak fenn olyan hatványozottan, mint a fedetlen típusoknál. Azonban bennem felmerült, hogy jó lenne, ha kicsit "harcosabb" kinézetet kölcsönöznék a gépnek, ezért levenném a fejidomot, akkor már rá tudom tenni az új indexeket - ezek dobozban álltak, mert nem volt elég hosszú a száruk, hogy kilátszódjanak a mögül - egyúttal lepucolom, rendezem a kábeleket és a lámpát is. Közben még a lámpa króm kávájával is kezdenék valamit, de az majd a közeljövő zenéje lesz, megírom itt, ha oda jutok. Vannak tervek, ahogy az előzőekben már említettem: a visszapillantókat cserélném, de a kormányt is. 2021-ben - legalább is az első felében - viszont maradna a gyári kormány és megpróbálnám a szélvédő nélküli verziót, majd meglátjuk, hogy mennyire tesz rosszat a kábeleknek, viszont jól néz ki! 

Nekiálltam tehát a szerelésnek, semmi különös nem fog kelleni, csak imbusz-készlet, egy-két csavarhúzó és kész. Furcsa helyeken kell hozzáférni a fejidomhoz, viszont egyszerűen lejön. Én kivettem a plexit is, hogy rendesen le tudjam tisztítani. Az sajnos elég karcos, így nem volt túl nagy a sikerélmény, de legalább tisztán megy a dobozba, tárolásra. Ez után következhetett a lámpa. 

Azt sem túl bonyolult levenni, gyorsan megvan. Érdemes figyelni arra, hogy melyik csavar hová volt téve, ennek kapcsán én szerelés kezdetekor szoktam csinálni egy (vagy több) fényképet az eredeti állapotokról, hogy - ha esetleg nem tudnám aznap befejezni, később is - emlékezzek rá, mit, hová kell kötni. A csavarok kapcsán pedig érdemes feljegyezni, hogy melyik, hová való, ha a szezon közben vagy végén visszatenném a fejidomot, nem rossz, ha egyértelműen fel van jegyezve. Kicsit több szöszmötölés leszereléskor, viszont meghálálja a munkát a visszaszereléskor. 

 A lámpa mögött érdemes "rendet tenni", a vezetékeket én az új index beszerelése miatt egyébként is újraszigeteltem, szigetelőszalag és zsugorcsövek segítségével. Nagyon hasznos dolog a zsugorcső különösen azokon a területeken, amelyek ki vannak téve a szennyeződésnek és fixen kellene tartaniuk. Így lekerült minden, aminek le kellett előlről, jöhetett az akkumulátor.

Az S2-ben fektetve található az akksi (szemben pl. a kis 600-assal), amit nagyon egyszerűen el lehet távolítani a helyéről. Mindössze egy gumiszalag és két csavar tartja. 

Miután kioperálta az ember, mehet is a töltőre. Az előző Monsteremhez savas akksit vettem rendszerint, kupakot le, töltőre fel. Ebben az esetben kupakot nem kell levenni és nem is lehet, viszont tölteni így is kell az akksit. Szépen elketyeg a töltőn egész télen, ha szükség van rá rátölt, ha nem, akkor sem hagyja elszulfátosodni azt. 

Kb. 2015-ben vásárolhattam az akkumulátortöltőt, meg vagyok vele elégedve (Procharger valami), de kb. bármilyen, chipes csepptöltő jó lehet. 

Most már biztonsággal várhatjuk a tavaszt....ami jöhetne már! 

A minap láthattuk a várva várt, új Ducati Monster bemutatóját. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan alakulnak a dolgok az olasz gyártónál, hiszen nagyon formában vannak úgy a tervasztaloknál, mint a gyártósorokon a taljánok. Nyilvánvaló, hogy nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot egy személyes, eléggé hype-olt bemutató a toszkán kanyarokban és az oliva fák gyűrűjében, mint online, de ez van, ezzel a helyzettel nem lehet mit kezdeni. Minden bizonnyal tavasszal- kora nyáron, még egy hullámban rendesen meg lesz "tolva" az új Monster szekere PR értelemben, hiszen akkor kezdődik a szezon, remélhetőleg engednek az előírások szigorán és lehetséges lesz az újságírók fülébe énekelni, hogy miért is jó, ha az új gépnek kisebb a súlya, kompaktabb, könnyebben kezelhető, stb... 

Előrebocsátom, hogy nem vagyok az a típusú motoros, aki a köridőket vadássza, nem akarom lekoptatni a térdem, majd a könyököm a kanyarokban. Az én fókuszpontom az élmény. Ezért nem érdekel, hogy a 800-as gépem miért nem tud 100 LE felett teljesíteni, ezért nem gyorsulok a GIXXerekkel vagy a Kawásokkal, eszem ágában sincs eltakarni a vázat és a szíjak, hengerek láthatóságát. Viszont szeretek tempósan bemenni a kanyarokba (és ki is jönni azokból...), nem sokat gondolkodni, hogy mennyit kell pörgetnem, hogy húzzon a gép. Szeretem látni, hogy milyen tökéletes összhangban van a technika és a szépség ebben a szerkezetben. Olyan, mintha nagyon könnyedén alakult volna így, pedig a tervezőasztalon minden előre ki lett találva, ember alkotta, nem a természet. Én magam egyetlen monsteres ismerősömet sem hallottam még arról panaszkodni, hogy nem sikerült javítani a köridőn a ringen vagy Kakucson...nem ez a lényeg! A Monster naked bike-ok ikonja! Az első 900-as az, ami egyáltalán külön kategóriát teremtett naked bike-oknak. 

Klasszikus alakja van, amelynek először a térhálós váz, aztán a kipufogók elhelyezése, majd a tank, végül...ha beindítottuk a hangja ég a tudatunkba. Mind-mind jellegzetessége a Ducati Monsternek, azaz az lett. A szupersport motorok esetében más a lényeg. Ott minden a technikára, a teljesítményre van kihegyezve, ha nem tudja támogatni a hagyomány a technikát, akkor érthetőbb, hogy elengedjük. A Monster világa teljesen másról szól. Nem majmolom az egyediséget sem, hiszen nem akarok egy-egy különleges pólót megvenni csak azért, mert két betű van az elejére pingálva és akkor már különlegesnek érzem magam, ha másnak olyan nincs vagy nem telik rá. Nem. A motor összessége adja azt az érzést, azt a hatást, amely miatt mindenhol felismerik - vagy legalább megnézik. Ez más, ez egy külön kategória. Nem azért különleges, mert drága, nem azért, mert tolja a szekerét a PR, hanem mert úgy áll össze gép, hogy esztétikai és motorozási élményt ad egyszerre úgy, ahogy semelyik más típus nem tud. 

Ez utóbbi az, ami az új Monsterből már most hiányzik, pedig még senki nem ment vele egy métert sem. Félreértés ne essék: szerény véleményem szerint egy gyönyörű motor épült. Minden oldalról megnézhetjük, nem változik az álláspontom, nagyon jól néz ki. De a világon semmi nem utal rá, hogy ez annak a híres és egyedi családnak a tagja, amelyet a Ducati tenyésztett ki, pláne nem, hogy ez egy Monster. Ha nem lenne öles betűkkel rápingálva a tankra, bizony bajban lennék, ha meg kellene mondanom, hogy mi is jön felém az úton, de miért is? 

Első ránézésre - amennyiben szemből közelít - ez bizony egy MV Agusta Brutale, vitathatatlan. Megkérdezték sógorékat, hogy mit is kezdjenek az új Monster terveivel, közel a határidő, valamit villantani kellene...ők meg dobtak nekik egy korábbi face-tervet és kész is. Nyilván nem így volt, de ez ugrott be a bemutatót látva, nézzék meg maguk is: 

Másodszor pedig: ha már mellém érne, nem igazán tudnék mit kezdeni az oldalnézettel. Tudjuk, hogy súlycsökkentés, motor is teherviselő elem, bla-bla, de oldalról kaptam egy Suzuki SV-t (vagy bármely más japán gépet...). 

Nincs hansúly semmin a tank formáját kivéve. Rendben, van egy szép kipufogó, de pl. ocsmány a rendszámtartó, illetve semmi jellegzetes nincs benne. Olyan, mintha a tervezők még burkolt gépnek rajzolták volna és szégyenlik, hogy a motor és a váz (?!) mégis látható lett....legyen minél szürkébb, nehogy kitűnjön valami is belőle! 

Az egykarú lengővillára nem térnék ki, az nem lenne igazságos. Elvégre anno a 900-asnál sem volt ez látható, majd csak az S4R-nél vezették be, akkor tették fel az i-re a pontot. Remélem, hogy itt is várhatunk hasonló finomságokat még a jövőben! 

Olvasni még az adatairól, a technikai újításokról, az ámulatba ejtő szervizintervallumról, a komoly elektronikáról, gyorsváltóról. Ezek mind szépek, különösen az alapáron járó csomag, meglátjuk, mit mondanak majd a felhasználók és kíváncsi lennék egy tesztvezetésre is. Mint fentebb írtam: szinte biztos, hogy egy kiváló, szép motorról van szó, viszont ez nem az, amit a Monster-generációk rajongójaként vártam. Vélhetően ezért alakult ki a szokásosnál komolyabb ellenállás is a bemutatót követően. Ki-ki majd megítéli maga, én azonban csalódtam. Nem a gépben, hanem az olasz szívben. 

A korábban leírtakhoz csatolva kicsit illusztrálnám az oldalsó panelek leszerelését, valamint ez által láthatóvá válik a két csatlakozó is, amiket véd a szennyeződés ellen. 

Óvatosan mozgassuk, mert a csavarok picik, az anyag vékony és a többéves műanyag is megmerevedhet, el ne pattintsuk! Imbuszkulccsal oldhatók. Leszerelésük után a következő kép fogadja az embert: 

Ahogy az ábra is mutatja érdemes leporolni, kipucolni az ott lefedett csatlakozókat is, egy kis kontaktspray és mehet minden vissza a helyére. A műanyag fedőelemeket pedig szilikonnal ápolom le. 

Ahogy említettem, én le szoktam szerelni a tükröket is, nehogy megsérüljenek a téli tárolás során, mivel a garázsban mindig tevékenykedik az ember. Ehhez semmi más nem kell, csak egy 17-es villáskulcs. Mivel én tervezem a tükrök cseréjét kormányvég tükrökre, ezért jól el is csomagolom, hogy aztán dobozban várja sora jobbra fordulását a tükörpár. Szintén letisztítom ablakpucolóval, szilikonnal, majd rongyba csomagolva kerül végső helyére. 

Érdemes a tükrök kormányon maradt rögzítőit ledugózni, így elkerülhetjük a por, esetleg esővíz bekerülését és a korrózióját. 

Többen, többféleképpen gondolják a motor téli tárolását megoldani. Vannak, akik alaposan letakarítják, elcsomagolják, feltöltik és légmentesen lezárják a következő tavaszi napsütésig. Én nem ehhez a táborhoz tartozom. Noha nekem is van ponyvám és már az emelőkön pihen a motor, de úgy gondolom, hogy a kisebb szerelések, ápolások időszaka a tél. A következőkben ajánlok majd egy-két metódust, ápolószereket, szerszámokat, de - ahogy korábban jeleztem - ez nem A megoldás, ez egy megoldása a motorápolásnak. 

Mit érdemes beszerezni, ha már motort tartunk? A téli tároláshoz - és nyáron sem mindegy - alapvetően kell egy fedett, temperált hely. Az én garázsomban van fűtés, úgy van beállítva, hogy 10-12 foknál ne legyen hűvösebb benn. Volt időszak, hogy nem volt garázsom, ekkor béreltem egy teremgarázs beállót, ott is szépen meg lehet csinálni mindent, alkalmas arra, hogy kulturált körülmények között teleljen a vas. Fontosnak tartom a tárolási helyszínt és a megfelelő hőmérsékletet, a tömítések fáradásának idejét, az anyagok megpróbáltatásait lehet ezzel megelőzni, ami a motor élettartamára is jó hatással van. 

Fontosak még a szerszámok. Mindenki maga dönti el, hogy mennyire szeretne/tud belenyúlni a saját motorja műszaki megoldásaiba, én nem vagyok az a nagy szerelő: egészen egyszerűen nem értek hozzá. Ezért a komolyabb javításokat, vezérlés cserét nem kezdem el otthon megcsinálni. Még ha rá is állnék, nem bíznék a saját munkámban annyira, hogy nyugodt szívvel üljek fel rá tavasszal. Márkaspecifikus célszerszámaim így nincsenek. Általános szerszámokat tartok, amelyek sok dologra alkalmasak. Amik nekem beváltak az előző és a jelenlegi gépen is: Imbuszkulcs és csillag csavarhúzó. Alap. 

Ez a hármas imbuszkulcsom nagyon jó minőségű, már kb. 10 éve megvan, legtöbb eszköznél kiválóan használható, erős, csúszásmentes fogású, de van egy külön készletem is, a nehezen hozzáférhető helyekre.

Mi kellhet még? Nagyon hasznos és minden háztartásban megtalálható eszköz a fogkefe. Ez tényleg jól jön a nehezebben hozzáférhető helyek tisztítására, vagy akár a lánc kenésére is. Ezzel párhuzamosan szinte minden területen (ésszel!) alkalmazható eszköz a kompresszor. Nekem egy sima, 8 bar teljesítményű, OBIban vásárolt Einhell kompresszorom van, a ház körüli dolgokat tökéletesen megoldja. Tisztításra, szárításra (még festésre is), guminyomás ellenőrzésére kiválóan alkalmas. 

Érdemes felsorolni, hogy milyen tisztító- és ápolóanyagokra lesz szükség, amelyek nagy része szintén nagyon hasznos a ház körüli barkácsolás egyéb területein is. Ahogy már korábban említettem, én Motul láncprayt és lánctisztítót használok, beváltak. Szükség lesz vízre, amit én egy szórófejes flóraszeptes palackba töltöttem, hogy könnyen adagolható legyen, nem kell sártengert lemosni, így nem kell slaggal áztatni az elemeket. Ablakmosó, kontaktspray a vezetékek, csatlakozók végeihez, féktisztító folyadék - ez azért is hasznos, mert kb. minden szennyeződést eltávolít a fém felületekről, de a gumi tömítéseknél óvatosan kell vele bánni - szilikon a műanyag felületek ápolásához és persze az örök jolly joker: a WD-40. Kellenek még puha rongyok, azok minden mennyiségben. 

Első lépésként az ülést érdemes kezelésbe venni. Levesszük a motorról az üléspúppal együtt, majd megnézzük, hogy a szennyeződés nem kezdte-e ki az ülést, a rögzítési pontokat, a csavarokat, stb. Szépen letisztogatjuk egy puha ronggyal, majd kissé nedves anyaggal, hogy mindenhonnan kijöjjön a por. Ez után érdemes levenni az üléstakarót, azok rögzítési pontjait és rögzítőlemezét is leápolni WD-40-el, majd el lehet kezdeni foglalkozni az ülés felületével. Vásároltam a Lidlben egy W5 márkájú bőrápoló szert, gondoltam teszek egy próbát. Letisztítottam a felületet mindenhol, majd kicsit kifújattam a közöket, sarkokat levegővel, hogy ne maradjuk semmi a zugokban, aztán áttöröltem vizes és száraz ronggyal, majd ezzel az ápolószerrel. Nagyon jól néz ki tőle az ülés, eddig bevált a dolog. 

Ez után lehet  foglalkozni kicsit a motor többi részével. Az ülés alatti részen található a feszültség szabályzó, egy-két relé, valamint két oldal t két csatlakozó is, amelyeket egy-egy műanyag idom fed. Én azokat szedtem le következő lépésben. Óvatosan és türelmesen végezzük el ezeket a munkákat, mert ugyan egyszerű csavarozásról van szó, viszont a műanyagok már nem fiatalok, nagyon könnyen repedhetnek, valamint a csavarok meneteinek elnyírása is egy idegesítő dolog tud lenni. Itt magát a műanyagot kezdtem el első körben megtisztítani:

Érdemes ezt is jó alaposan áttörölni nedves ruhával, vigyázva nehogy megkarcoljuk valamivel! Majd alaposan befújtam szilikonnal. Itt a lényeg, hogy nem kell spórolni az anyaggal, nem baj, ha ázik a szilikonban, csak arra vigyázzunk, hogy ne legyen tele porral vagy szennyeződéssel, ezért úgy tároljuk el, hogy fedve legyen vagy ha visszatesszük a motorra, akkor ponyva alatt legyen a gép! A felvett szennyeződés ugyanis könnyen megkarcolja a felületet, ha dolgunk végeztével vagy tavasszal letörölgetnénk! 

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy mindenkinek máshol van az a határ, ahol már nem vállalja be a hideget/nyálkás időt/óvatos kanyarokat. Ahogy azt már korábban írtam, én ilyen szempontból kényes vagyok: Amikor már nem élvezem, nem megyek ki "összepiszkolni" a vasat. Ideális esetben megvárom, amíg reggel olyan 10 fok körüli lesz a hőmérséklet. 

A fentiek fényében - noha reménykedtem benne - sajnos már nem jutott időm motorozni november első felében, pedig volt még jó idő. Én akkor látom be, hogy vége a szezonnak, amikor elkezdem elcsomagolni a sisakom. Gondoltam megosztom, hogy hogy történik ez a már-már szertartás nálam. 

Megvannak azok a bevált dolgok, amikkel kezdhetünk: langyos vízzel áttörlöm a sisakot, hogy a maradványok nagy része lejöjjön  héjról. A plexi teljesen más, az egy érzékeny dolog, nem szeretném, ha a rossz kezelés miatt karcolódna vagy valamelyik fontosabb réteget levakarjam róla. Éppen ezért én a bevált szereket használom és csak kevéssé praktikákat vagy házi "mindentlehoz" keverékeket. 

Nekem a Motul termékek beváltak. Nem olcsók, de megéri, mert egy kis flakon sisaktisztító két-három szezont is kibír. Ha nagyon locsolod kettőt tuti. Ezzel a tisztítóval jól eláztatjuk a plexit és - ha gondolod - a sisak többi részét is, kicsit hagyom hatni, majd egyszerű - de tiszta - papírtörlővel áttörlöm 2-3 alkalommal. Érdemes belül is kitisztítani a plexit, azonban ide már nem ezt a folyadékot, hanem csak sima langyos vizet használok, hogy óvjam a bevonatot (pára ellen). 

Attól függően, hogy kinek milyen sisakja van, lehet gondoskodni a belső párnázás mosásáról is: én ezt most nem vettem ki, mert kb. új, de ilyenkor érdemes azt is óvatosan kimosni. A belsőre én most csak a bélést ápoló folyadékot fújok, szintén a Motultól: 

Ha ezzel megvagyok, akkor ideje betenni a sisakzsákba. Rendelkezésre áll kettő is: a gyári egyszer...

...majd pedig egy vastagabb zsákba, amelyet valamelyik évben klubtagsági ajándékként kaptam még a Magyar Ducati Klubtól: 

Hogy sehonnan ne essen le és semmi ne ütődjön neki, mehet fel a polcra a dobozában a többi motoros alkatrész mellé: 

Első momentumként tehát elcsomagoltam a sisakot, majd folytatom a motorral, amelyet a következő részekben fogok bemutatni. Itt is leszögezném ez nem A helyes eljárás, viszont én így csinálom. Építő kritikát mindig szívesen meghallgatok. 

Ez az év - ahogy mindenkinek - elég nehéz volt, motoros szemszögből pedig kimondottan kihívás volt a karantén után a nyári időszakot úgy összerakni, hogy tudjon az ember menni és minden mást is be tudjon pótolni legyen az munka vagy magánélet. Természetesen ez egy alapvetően vesztes helyzet volt. Ennek megfelelően nem is sikerült annyit gurulni, mint amennyit terveztem. Ott kezdődik, hogy egy osztrák túrát szerettünk volna lenyomni egy jó baráttal (S2R 1000), ez alapvetően borult. De amit sikerült, azt nagyon élveztem természetesen. Nagyon kezes ez a gép, igazán könnyű motorozni, sok szempontból sokkal könnyebb, mint a 600-assal. Korábban már kifejtettem. 

Felvillantok pár képet. Így visszanézve örülök, hogy ezekre a helyekre is eljutottam/eljutottunk. 

Pilisvörösvár és Csobánka közt találkoztunk ezzel a gyönyörű mezővel, itt meg kellett állni! 

Egy kolléga lódarazsával együtt Kóspallagon. Aki Vác és Budapest között jár, mindenképp nézzen el arra, nagyon szép utak és korrekt kanyarok találhatók ott és Márianosztra környékén!

Volt egy kis időm, gondoltam elcsámborgok Rétság felé, aztán valamelyik kanyarral elfordulok a környéken ide-oda, ez lett az eredménye. Romhányban kötöttem ki és mivel korábbi szakmámból kifolyólag mindenhol keresem a hősi emlékműveket és a hősi sírokat, nem csoda, hogy itt is a templom mellett, a megújult emlékmű előtt sikerült megpihenni. Nagyon szép vidék, kiváló utakkal (ha Rétság felől jön az ember). 

A fentieken túl még egy spontán gurulást emelnék ki: elindultam ismét Rétság felé, de viszonylag hamar odaértem, gondoltam elgurulok Balassagyarmatig, olyan szép volt az idő. Oda is gyorsan eljutottam, akkor átcsorogtam Salgótarjánig, majd azt beszéltem meg Öcsémmel, ott találkozunk, így a környéken tekeregtem, amíg nem ért oda - Mátraverebély - Szentkút lett a vége, visszafelé pedig Hatvan- Aszód felé söpörtem. Gyorsan megy ez... 

Bízom benne, hogy a jövő évben nem kell azon variálnunk, hogy hogyan és mikor legyenek motoros élményeink! Mindenki vigyázzon magára és vigyázzunk egymásra is!