Miután megtapasztalja az ember a motorozás örömét, minden nap, elkerülhetetlenül motoszkál a fejében a kis hang: "Menjünk már! Menjünk már! Menjünk már!" mást sem hall értekezleten, otthon, munkában, a kettő között. Ehhez még elviselhetetlen kín társul abban az esetben, ha motoros idő van és nem pattanhatunk motorra. Amikor viszont változik a helyzet, akkor érdemes már kész tervvel rendelkezni, hogy csak öltözni és menni lehessen. 

Első alkalommal egy kedves munkatársam "karolt fel" és vitt bele a kanyarvadászatba. Ekkor még nem volt meg a kis Monster, egy Hornet 600-ast béreltem, neki egy VFR 1000-ese volt. Rövid, de szép és izgalmas utat mentünk: Budapest- Pomáz- Csobánka- Pilisvörösvár- Esztergom- Budapest útvonalon. Volt egy kis kanyargás, de egyébként ismerős és biztonságos útvonalon haladtunk végig nyilván nem túl acélos tempóban, akkori kezdő lévén. 

Miután megvettem a kisMonstert már céltudatosan keresgéltem az útvonalakat, hol tanulhatnék a legtöbbet normális minőségű úton úgy, hogy közben nem gyalul le egy kamion vagy nem akadályozom a motoros társaim az íven. Sokat bújtam a netes blogokat, valamint tagja voltam/vagyok a Magyar Ducati Klubnak, amelynek elég aktív fórum oldala volt, ahol szívesen segítettek a márkatársak minden ilyen kérdésben (is). Mégis, első alkalmakkor azokat az útvonalakat céloztam meg, amelyeket már álmomból felkeltve is ismertem. Ezért első official utam Szombathelyre vezetett a 8-as főúton. Dögunalom, hideg és elég nagy kínszenvedés volt. Ekkor tanultam meg, hogy hosszútávra kell a füldugó. A szélzaj elviselhetetlen volt, nem voltam hozzászokva. Ezen gyorsan felülemelkedtem, ezért kerestem a következő útvonalakat. Én évtizedek óta közlekedem az Ózd-Budapest útvonalon, így azt is megcéloztam, de csak később kerítettem rá sort, mert előtte még - okulva a szombathelyi utamból - gyűjteni akartam a tapasztalatot és a kilométereket. Budapest közelében, félnapos időben megjárható, gyors, de egyszerű, mégis kanyargós utakat kerestem. 

Adja magát Dobogókő. Azt viszont senki nem árulja el - ha még esetleg autóval nem jártál volna arra - hogy az út minősége silány. Így kezdő motorosként azon stresszelsz, hogy hogyan ne hajts bele valami óriási kátyúba vagy az íven milyen úthiba van a helyett, hogy élveznéd az utat és a döntésedre koncentrálnál. Ráadásul elég sok a biciklis, autós nép, nem lehet rendes tempót menni csak hét közben. 

Mivel eléggé ismerős vagyok Esztergom környékén is, valamint szép évek kötnek Piliscsabához, adta magát, hogy sokat tekeregjek arrafelé, mindkét helyszín gyorsan elérhető, rövid távú kitérő, munka után egy kávéra "elkövethető". 

Minél gyakrabban jártam arra, annál több úton közelítettem meg ugyanazt a települést. Volt még egy útvonal, amit a mai napig szeretek, de - hála Istennek - nem annyira népszerű, mint a dobogókői: 

Itt sokkal jobb volt az aszfalt minősége, mint Dobogókő felé, ráadásul egyébként épp tavaly javítottak is a kritikus pontokon. Szép, erdei környezetben kanyargunk végig a dombokon. 

Egy ismerősöm ajánlott egy mára már nagyon népszerű uticélt: keleti gyerekként nem sok időt töltöttem a budai dombokon, de azt javasolta, hogy menjek el Budakeszi felé, ott Páty irányába, aztán Tarján felé meg fogok lepődni... kíváncsi voltam és persze, miért ne?! Szóval így találtam rá a Bajna-Héreg közötti szakaszra, amelynek a végállomása mi más is lehetne, mint Esztergom? Visszafelé aztán a már ismert pilisi úton csorgunk haza.  Íme: 

Ezt az útvonalat bármikor, az óta is nagyon szívesen végigjárom egyedül vagy motoros kollégákkal, mindig élmény. Nagyon szép környezet, változó útminőség, de megéri. Tarjánban pedig van egy jó, kis bajor (sic?!) étterem, ahol meg lehet pihenni, inni egy kis frissítőt, majd nyargalni tovább. 

Ezt követően rászántam magam a borsodi útra is. Természetesen a visszaútba tettem egy kis csavart, hogy ne csak a szokásos útvonalon közlekedjünk. Kevesen mennek arra, mert kevéssé ismert vidék, de csodás és nagyon nyugodtan, gyönyörű környezetben, jó tempóban motorozható táj. Én számos, több napos túrát is terveztem az óta Borsod megyébe, de még időhiány miatt nem nagyon jött össze semmi, de ami késik, nem múlik. Az első utam így nézett ki:

Odaértem szerencsésen, semmi gond nem volt, végig nagyon élveztem az utat, tudtam a nehezebb pontokat, ismertem a kanyarokat, csak ilyen útvonalat tudok ajánlani mindenkinek az első szezonban vagy legalább is annak első felében. Visszafelé Eger irányába mentem, de csak azért, hogy a borsodnádasdi, kis szerpentinen is keresztül-kasul kanyaroghassak. Eger után a "régi" 3-as úton folytattam az utam és értem végül haza. 

Összegzésül: Rövid, ismert utakkal kezdtem, természetesen a gumira, láncra nagyon kell figyelni, kopott gumival, szanaszét nyúlt vagy a kenőanyagtól megmerevedett lánccal nem indulunk el! Tágítottam a kört, majd ezt követően vállaltam be a "hosszabb" utakat (kivéve a szombathelyi). Nem mondom, hogy így kell csinálni, én így tartottam célszerűnek és nem bántam meg. Amennyiben az útvonalakkal pedig segíteni tudok, szívesen teszem és ajánlom mindet. 

A következő posztban ismét itthon tekergünk. .