A rövid válasz nagyon ismerős lehet a legtöbb embernek: bővül a család. Ilyenkor sok mindent számításba veszünk: nagyobb autó, gyerekcuccok, a legtöbb eszköz - még ha sok használt dolgot is veszünk - komoly összegeket emészt fel. Én akkor úgy gondoltam, hogy egy újabb autó mindenképp kelleni fog, hiszen a 15 éves Fiat Stilot ugyan nagyon szeretem, de nem szeretném, ha otthagyna valahol a családdal, ha épp megyéket szelünk át. Hozzáteszem, sehol nem hagyott még ott, nagyon meg vagyok vele elégedve, de addig kell váltani, amíg van rá idő és alkalom. Lényeg, hogy ezért sajnos úgy döntöttem, hogy a motor a feláldozható. Mivel csodás feleségem van, ő egyfolytában le akart beszélni erről a döntésről, de nem volt más eszköz, amelyet gyorsan kezdőtőkévé lehetett volna alakítani. Meghirdettem, nagyon gyorsan jelentkeztek is a hirdetésre, az első ember, aki megnézte, el is vitte. Hozzáteszem nem kértem érte csilliárdokat, az hogy én mennyi pénzt fektettem bele, nem dob az áron ugyanannyit és ez az, amit sok eladó nem tud belátni. Egy fiatal srác vitte el, remélem az óta is hajtja egészséggel. 

Miután változott a helyzetünk, úgy alakult hogy nem lesz szükséges a motor árát "bedobni" az autó keretbe, szintén a feleségem biztatásával kezdtem el ismét bújni a motorhirdetéseket. Bevallom, nem kizárólag Ducatiban gondolkodtam. Jelölt volt még az Aprilia Tuono is, annak is a 2006 utáni szériája, valamint egy pillanatig Suzuki GSR hirdetéseket is átnéztem, de gyorsan letettem a japán vonalról: nem illünk össze. Végül visszatértem a Monsterekhez. Abból indultam ki, hogy a 600-assal gyűjtött tapasztalat szerint:

• nem baj, ha nincs teleaggatva elektronikával a gép
• úgy is lehet nagyot motorozni, hogy nem vágtatsz 250 km/h-val
• legyen stabil, csupasz, erős, de ne versenygép
• az egykarú lengővilla szexi
• legyen jó állapotban, nem baj, ha ismert az előélete a gépnek
• nagyon fontos az állapot!

Így maradtam a realitásoknál: nem akartam rá többet költeni, mint 1,5M Ft+átírás, adó, szerviz. Az S4R példányokat elengedtem, sima S4-et nem akartam venni, így a 900-as és az 1000-es gépeket kezdtem nézegetni. A szerelőmet nyilván először kérdeztem meg, hogy milyen blokkal szerelt példányokat ajánlana. A válasz elég egyértelmű volt: a levegőssel (léghűtéses) nem lősz mellé, ha megbecsült, szervizelt darabot találok, jó lesz!  Végül a mindig is vágyott S2R-vonal került elő és ez lett a prioritás. Természetesen az igen ritkának számító típust sikerült kiválasztani. Egyértelmű volt, hogy - fórumozóként - írok a Magyar Ducati Klub fórum oldalára, hogy hátha van olyan példány, amit a gazdája csak "belső körben" árul, nem hirdet nyilvánosan, de gondolkozik az eladásán. A felhívásomra jelentkeztek is ketten. El is mentem megnézni az elsőt, nagyon ígéretes volt, magyarországi, újonnan üzembe helyezett, sokáig állt, stb-stb. A tulaj szimpatikus volt, az előélet ismert, lekérdezhető is volt, így meg is állapodtunk, miután kerültem vele egy karikát. Íme, az aznap készült kép: 

Mondanom sem kell, hogy nagyon boldog voltam: megtaláltam egy tényleg jó S2R800-ast, a későbbi változtatásokról, tapasztalatokról szintén írok a jövőben!