A 2024. évre több olyan kötelezettséget is be kell kalkulálni, amely elmaradhatatlan a biztonságos és megbízható működéshez. A Monster szépen tette a dolgát, meghálálja a gondoskodást és élménydús kilométereket tekerhetünk bele, ha megfelelő a szervíz és a felhasznált anyagok. 

Mivel már számítani kell a szokásos olajcserére és sok más olyan - kisebb - szerelésekre, amelyek elég sok időt emésztetének fel nekem, felvettem a kapcsolatot a szerelőmmel és elkezdtem "puhítani", hogy valahogy illesszük be a menetrendbe az én kis Monsteremet is. Elbeszélgettünk, hogy mit és mikor kapott legutóbb, valamint mire lesz szükség, hány km került bele legutóbbi találkozónk óta, stb. Ezek szerint időszerű a már említett olajcsere, szűrők cseréje, a teleszkóp folyadékot és a szimeringet is frissíteni kell, állítani kellene a láncfeszességen és a fék- és kuplungfolyadék cseréje is esedékes lett. Nem vészes dolog egyik sem, de így együtt célszerűnek tartom egy megbízható szerelő "megidézését". Gumi teljesen jó, elektronikusan rendben van, egyedül a szuszogó lehet a gyenge pontja, de majd arra felkészítem Tökit lélekben, hogy keressen egy ép alkatrészt, mert az elf.shatja magát bármikor. Ha sikerül jövő hónapban összehozni a bulit, még egy vizsgáztatás is belefér és mehet útjára a kis vas. 

UPDATE: sikerült. Végül a fenti tervezethez képest a következő történt: 

A szokásos olajcsere, szűrők cseréje megtörtént. A teleszkópot nem kellett szétszedni, telejsen jó állapotban van, jövőre érdemes tolni a cserét, ezt simán elfogadom: kevesebb költség, valamint egy hozzáértő, saját tapasztalata alapján teljesen érthető. Vezérlés hibátlan, ellenőrizve lett, vizsgáztatva is le lett, minden rendben volt. A láncfeszességet beállítottuk, még kicsit utána is állított Töki, hogy a súlyomnak megfelelő legyen a feszesség. Szuszogó rendben, a kipufogók tömítéseit cserélte, így az sem fúj ki sehol. Az akksit minden bizonnyal a következő szezonban már nem kell használni, arra majd be kell ruházni. Indítja azonnal, de már érezni, hogy gyengébb az újnál. Ez végül is a negyedik éve, így nem meglepő a helyzet. Szép állapotban van a Monster, nincs nyúzva, átlag 3000 km megy bele szezononként, szóval jó lesz még jó ideig. Ebben megegyeztünk. :) 

2024-es motoros szezon: megnyitva! 

OFF- sztori: természetsen egész hazaúton szakadt az eső, így a szépen kiglancolt, frissen szervizelt motorom mocskos-sarassá vált, így egy alapos takarítás/lánctisztítás-kenés is várt még rám otthon... 

A leszűkített listán szerepelt típusok közül a Suzuki Burgmann 400-asa általában a megbízható, jó motorok benyomását kelti, jó véleményeket olvastam róluk, de a kritériumok közül a kisebb méretű kerekei miatt kiesett és egyébként sem tetszik. 

Scarabeoból 250-eseket kerestem, nem nagyon volt merítés... és bevallom ennek sem tetszett a háta, a többi paramétere rendben volt. 

Sokat olvastam és pár videót megnéztem a Yamaha T-Maxról, de nyilván nem hagytak hidegen az olasz társaik sem, így maradt a pakliban még a Piaggio Beverly, Liberty, valamint a Honda Forza. Ez utóbbi már akkor is túl drága volt a költségvetéshez képest, így szintén kiesett. A T-Max újabb verziói inkább érdekeltek, de nyilván azok szintén anyagi okokból pottyantak ki. Voltak olyan modellek, amelyek az értékhatár alattiak voltak, de azok már képről sem néztek ki jól. Állapotuk legalább is megkérdőjelezhető volt. 

A Liberty kis köbcentis, de normál méretű robogó volt, bőven belefért volna anyagilag, hogy egy szép állapotút találjak, de menni nem igazán tudott volna az autópályán sem, így ez is kihullott. Maradt a Beverly. 

El is kezdtem keresni-kutatni a megfelelő példányt, de még voltak 250, 300, 350-esek és 400-asok is a képben, nem zártam ki egyiket sem. Lebeszéltem három tulajjal a próbautakat. Érdemes pár szót szólni a tulajdonosokkal történt egyeztetésről és a próbautakról is. Mindhárom magánszemély volt, mindhárommal jól szótértettünk és készségesen válaszoltak minden kérdésre, ha tudtak. Nem vittem magammal szerelőt, bár ez kockázatot jelentett nyilván, hiszen - noha van motoros múltam, de - robogózni soha nem robogóztam komolyabban. Abból indultam ki, hogy a hibákat ki tudom szúrni, ami kicsit is gyanús, azt hagyom és csak a lehető legjobbnak tűnő gépet választom. Nyilván motorhangja jó kell, hogy legyen, induljon meg lendületesen, a vázon érezni, ha húz valamerre, ha össze akar csuklani vagy ha rendellenes hangot hallok. A budapesti szégyenteljes utak előnye, hogy minden gyanús hang előtör, ha kicsit megjáratjuk a robikat. 

Mivel a merítés igen nagy Budapesten és környékén is, ez esetben nem tartottam célszerűnek sokat utazni egy-egy próbakörért. Az első példány a XIII. kerületben volt, itt szimpatikus, fiatal tulaj, a szervízeket egy rokon intézte, aki ráadásul olyan helyen dolgozott, ahol értettek a robogókhoz. 350-es Beverly Tourer. Első ránézésre rendben van, normálisak a gátlók, nem leélt a fék, nem folyik sehol, a panelek nem tiszták, de poron kívül más hiba nincs. Elindultam vele, húzott szépen, gyanús hang nem volt, kanyarodott íven, megállt ahogy kellett. Meg voltam vele elégedve, de nyilván előéletéről sok - hivatalos - infó nem volt, ha jól emlékszem talán 3 előző tulajdonosa volt. 

A következő szintén egy 350-es, azonban fehér színű, ugyanúgy Tourer. A XVI. kerületben, egy szép utcában, takaros háznál a garázsból hozta ki az úr a gépet.... de már ott látszott, hogy bár szereti a motort, nem sokat foglalkozott vele. Mivel neki már meg volt rendelve az új motorja, ezt el szeretné adni. Mentem egy kört vele, a fék már eléggé elkopott, a motorral első ránézésre nem volt gond, de a két hátsó gátlóból ömlött az olaj. Nem mostanában kezdte engedni, mert már a rugók és a variátor ház is tele volt olajjal, kicsit aggódtam, hogy a gumira is kerül. Jeleztem az úrnak, hogy minimum ez cserés lesz, majd még jelentkezem, megnézek több, más példányt is. 

Az utolsó egy 400-as, kék paripa, Budapest agglomerációban, garázsban. Mivel az eladónak volt egy nagyobb, túramotorja, valamint nem járt már be rendszeresen a fővárosba, feleslegessé vált és nem is nagyon használta. Nyilván ebben az esetben körül kell nézni a garázsban is: nincs-e folt alatta, nincs-e eltakarítva alóla, stb. Ennek nyomát nem láttam, semmi nem folyt, nem volt rossz állapotban és egyenesnek, szabályosnak tűnt minden panel, kipróbáltam. Előtte még megkaptam hozzá a rendelkezésre álló papírokat, volt cserélve első fék komplett, hátsó fék kicsit korábban, olaj konkrétan abban az évben, nem került bele 1500 km sem az óta. Megnéztem az olaj színét, igazolta a kijelentést. A próbaút meglepő volt olyan szempontból, hogy városi környezetben ugyanúgy viselkedett, mint a 350-es, viszont országúton nem volt gond a sebességhatár felett sem a tempó. Azt tudni kell, hogy a tulaj nem kis termetű, 190 cm magas, a megfelelő súllyal is, így olyan robogót szeretett volna ő is, ami rendesen tudja vinni. Agilis, gyors gép, minden kezelőszerve működött, olaj, víz nem folyt, motorja húzott és jó hangja volt, nem füstölt, a kerekei nagyok, a fékek nem Brembok, de megáll, ahogy kell, így meg is lett a befutó. Járt hozzá hátsó doboz, ponyva, egy rendszámtábla tartó, mert a gyári elrepedt, valamint lábvédő szoknya és nyilván a számlák és az előéletéről tudható információk. Nem volt szempont az elemek épsége - nyilván ne essen szét - ezért az, hogy egy-két betű nem volt meg a Beverly feliratból nem akasztott meg. 

A következő részben alaposabban bemutatom a kis Piaggiot. 

Régóta megfogalmazódott bennem (is), hogy szükség lehet egy olyan közlekedési eszközre, amellyel áthámozom magam a csúcsforgalmon, mint egy motorral teszi az ember és kellően igénytelen, hogy ne legyenek (túl) nagy fenntartási költségei. A Monstert nagyon sajnáltam a nagy melegben, a motor hőfokával a vérnyomásom is ment felfelé, nem a budapesti lámpáknál való álldogálásra találták ki és a kuplungozás sem a legjobbat teszi a szerkezetnek. Magyarul kell egy öszvér! 

Értelemszerűen elkezdtem nézni...nem, elkezdtem intenzíven keresni kimondottan az ezzel a problémával foglalkozó tartalmakat, elemzéseket. Nyilvánvaló volt, hogy a legcélszerűbb eszköz az ilyen jellegű misszióra egy robogó. Igen ám, de ez a kategória elég tág. Ráadásul én nem úgy kezdtem a pályám, mint számos benzingőzös kollégám, hogy robogózott/mopedezett/szinyózott, majd onnan ült át valamilyen épkézláb gépre és úgy tanult meg motorozni, nem volt tapasztalatom kisköbcentis gépekkel, bármennyire is furcsa. Nekem az első motorom a 600-as Monster volt. Persze hajtottam 50-es robogót, meg ültem utasként sokat 175-ös Jawan, stb. az viszont nyilván nem ugyanaz. Kicsit segítenék annak, akiben ugyanúgy felmerült az igény egy gazdaságosabb, gyorsabb (mint az autó) eszköz vásárlására, hogy milyen koordináta-rendszerben képzelje el a kutatást, megvalósulást. 

Online keresés azzal kezdődik, hogy elolvas az ember mindenféle elemzést, amik rendre új robogók bemutató cikkei. Ezek jól hangzanak, Winkler Róbertnek vannak nagyon jó elemzései a csatornáján:

, valamint a mostanában érkezett Honda ADV 350-ről készült tesztek (Winkler, OnRoad, CSAM, stb.), nyilván a kalapba kerültek a T-Max, X-Max, Piaggiok, Apriliak.  

Én nem gondoltam, hogy 2-3 milliókért új robogót kellene vásárolni. Ez esetben érdemes megfogalmazni az igényeket, ez tudja szűkíteni a kínálatot: mire van szüksége (úgy igazán) az embernek, mire legyen képes? Ha már tisztán körül tudjuk határolni az igényeinket, akkor jelentősen beljebb jutunk: napi távolság, útviszonyok, az úton tartani kívánt tempó, az elvárt fogyasztás, rakodható hely, kényelem, testalkat. 

Az én szempontjaim:

• ingázóeszköz, napi kb. 80 km ne legyen gond,
• közben városi, autópálya (M0, M3) és budapesti utakon se jöjjön zaavarba,
• fogyasztása max 5 liter körül legyen,
• nagy kerekek és
• nyilván a pénzügyi keret: nekem az egész mutatványra kb. 800.000 Ft állt rendelkezésre.

Az akkori használtrobogó piac által diktált feltételek szerint a keresések után a közös metszetben maradtak Suzuki Burgmannok, Aprilia Scarabeok, Piaggio Beverly és Libertyk, Yamaha esetében Majesty, X-Max, T-Max, valamint Honda SH 300, Forza. 

Ekkor kellett tovább szűkíteni a kört. Jöttek a vélemények, tapasztalatok, költségek... 

Elérkeztünk az év azon részéhez, amikor – ahogy azt korábban olvashatták a blogon – minden olyan karbantartást vagy átalakítást megcsinálgatok, amire év közben nincs idő vagy nem elengedhetetlenül szükséges. Az idén nagy tervek nincsenek, még azon is gondolkozom, hogy cseréljek-e olajat, hiszen a 2800 km nem jelentős még a sűrű olajcserés gépek esetén sem számít soknak… de eddig minden évben megtettem, idén is rászánom magam, akárhogy is alakult a kilométer.

Ilyenkor a garázsban történő helytakarékosság és elővigyázatosság okán a tükröket leszerelem, le fognak kerülni az oldalsó műanyag panelek, valamint a lámpa is elől és hátul szintén. A panelek a könnyebb takarítás miatt lesznek levéve, de a csatlakozókat is át szoktam nézni alattuk, ha már hozzáférhetők, akkor széthúzom, levegővel és kontaktfolyadékkal fújom, aztán mehetnek vissza. Nyilván ilyenkor lekerülnek a gyertyapipák, megnézem a gyertyák állapotát, de alapvetően nem lehet velük gond, mivel márciusban lettek cserélve, egy szezon van bennük.

Az első lámpa búrájának karimáját vonnám be fekete fóliával, de még gyakorolnom kell kicsit, hogy ne legyen gagyi. Nyilván ellenőrzöm a csatlakozót és a vezetékelést, mert forrasztva lett tavaly, megnézem minden rendben van-e, ha már lekerül.

A hátsó lámpát én forrasztottam szezon közben, ami elég jól sikerült, mert kihúzta a szezont, viszont megérkezett az új lámpa, az az üzembiztos, ha beszerelem azt, ez a javított pedig marad tartalék. Ezzel kapcsolatban nem árt kicsit rendezni a vezetékelést, oda kell figyelni, hogy az ülés alatt semmi ne nyomjon semmit, nehogy elnyíródjanak a kábelek, ezt átnézem, itt is tisztítom a csatlakozókat, valamint lehet a sárvédő elem is lekerül, hogy könnyebben meg lehessen tisztítani mindent a hátsó kerék felett… ha már ott vagyok.

Nyilván keréknyomás, lánctisztítás, kenés nem maradhat el, valamint ilyenkor megkísérlem a motort is kellő alapossággal átcsutakolni, de bevallom, ehhez nincs elég türelmem. Van egy-két olyan motor a klubon belül is, hogy nem értem, hogy lehet ilyen tiszta minden alkatrésze, de elég csak megnézni az egyik barátom MV Agustaját, ő bámulatosan tisztára tudja pucolni az egész masinát… majd megkérem, hogy írjon egy szemléletes cikket róla, mi a módszere!

Feketére festem a vezérlést fedő műanyag burkolatot, úgy azért jobban néz ki az összhatás, bár bevallom az lenne az igazi, ha a motorblokk is feketére lenne szinterezve, de csak ezért nem dönteném szét a gépet.

Szóval a fenti, apró munkák következnek, kis illusztrációkkal. 

Az említett burkolatokat levettem, még tisztítás előtti állapotban a következőket láthatjuk: 

A hátsó lámpánál cserélnem kellett a csatlakozókat, mert nem illeszkedtek a foglalatba, valamint az egyik foglalat állapota sem tetszett, így azt is lecseréltem, majd zsugorcsővel bevonva, külön-külön szigetelve kötöttem össze a megfelelő párokat. Nem mondom, hogy villám munka volt, de nem csinálom ezt minden nap, így a magam tempójában, de sikeres volt a hadművelet, a lámpa szépen világít, minden funkció működik, ez is megvan. 

Itt a piros vezeték csatlakozójáról a múanyag burkolat lejött, de a feladatát ellátta, viszont ideje volt a cserének. 

A csatlakozók így már kompatibilisek a motoron lévőkkel (a zöld szigszalag azért van, mert alatta piros zsugorcsövem volt csak otthon, így ezzel jelöltem meg). 

Connected....

A végeredmény is rendben működik. Lehet tovább pipálni a listát, ideje kiglancolni a Monstert. 

A 2022. évben mindössze 2.800 km-t sikerült beletekerni a gépbe, ami mindent elmond arról, mennyire sikerült beváltani a terveket: semennyire. De mit is takart főleg a szezon? Leginkább ingázást, gyorsan és könnyen lehetett előre sorolni és a budapesti forgatagban boldogulni a kis olasszal. A mindennapos közlekedésben nyilván tapasztalható, hogy nem a robogók pályájára termett, de nem jön zavarba semmilyen szinten. Észben kell tartani, hogy mekkora a fordulóköre, milyen a súlypontja, vigyázni kell a csípősebb reggeleken az aszfalt hőmérsékletével és nem lesz gond. 

Amikor sikerült kiszabadulni a "természetbe", akkor viszont elszabadult a Szörny! Ha sokat ingázol hétköznap, akkor érzed igazán, hogy mennyire elemében van a kanyargós utakon a csupasz gép. Akár így, akár úgy, menni akar! 

Még ha a megtett táv nem is volt sok, élmények azért bőven adódtak. Volt idén ismét Kakucs Ring, ahol nagyon jókat körözhettünk, jó társaságban. 

Ezen felül eljutottam a Bükkbe, igaz ide is csak kutyafuttában, Budapestről oda-vissza gyorsan, de élmény volt az út és gyönyörű a táj. Ide mindig érdemes elkanyarodni. Néha sikerült egy-egy karikát barátokkal is gurulni: 

Idén kaptam esőből is rendesen. Sok vizet nem látott a Monster, nem igazán áztatom sosem, mosáskor is csak csínján locsolom, nehogy rossz néven vegye az elektronika, de 2022-ben kijutott az égi áldásból. 

2023-ra reméljük a legjobbakat, mivel nem vagyok nagy - BMW1200GSértelembenvett - utazó csak azt szeretném, ha ez a következő 3000 km is mind vidéki túrák alkalmával kerülne bele az S2R-be! 

Sok hirdetést látok és sok helyen írják az ugyanilyen, kb. 2-3000 km/szezon futású gépek kapcsán, hogy kihasználatlan. Értem a dolgot, de úgy gondolom, hogy ha valaki világ életében motorozni szeretett volna, ráadásul az a motor pihen a garázsban, ami igazán a szíve csücske, akkor nem adja el, legyen bármilyen kevés a km. (Természetesen egészségügyi vagy más problémán kívül értem.) Én szerencsés vagyok. Ennek fényében mindenkinek heppi 2023-as szezont, jó egészségben! 

Elérkeztünk az év egyik örömünnepéhez: Lassan-lassan olyan időjárásban reménykedhetünk, amely enged néhány óvatos órát a motorosoknak is. Ilyenkor kell türelmesnek lenni, hiszen a vérünk már forr, viszont az aszfalt még hideg, az utak porosak, a kedvünk pedig nagy. Ebből komoly gondok adódhatnak, pláne olyan motoron, amely nyomatékban erős. Már én is nagyon vártam, hogy a szokásos téli szervízen túlessen a gép. Ahogy korábban említettem, azért ez úttal több dolog is sorra került, így rögtön össze kellett szorítani a költségvetést, hogy minden meglegyen, vegyük csak sorra!

Megvolt a szokásos olajcsere a szűrőkkel. Benzinszűrő,levegőszűrő szintén cserés lett, ugyanakkor gondok adódtak - ismét - a szuszogóval, ott csak a pasztázáson kellett kicsit dolgozni, cserélve nem lett, remélem bírja majd a szerzont. 

Megtörtént a vizsga is, bár a vizsgabázis képein - gyári kipufogóval és kölcsönzött tükrökkel - rá sem ismerek... Legalább ez is pipa. Ha már vizsga: korábban megtettem, hogy kikértem a központi adatbázisból a motor előéletére vonatkozó adatokat, de kimondottan a felnikre nem néztem rá, ez úttal viszont végignéztem az összes képet és tényleg úgy történt, ahogy a szerelőm is monda. Valamilyen okból kifolyólag narancs színűre lettek fújva az eredetileg fekete felnik. Érdekes, nem tudom, hogy miért történhetett, de majd ha úgy adódik elgondokozom rajta, hogy visszaállíttatom az eredeti színét. 

 Véleményes volt a lánc, eleve úgy adtam át a szerelőmnek, hogy csekkolja le, hogy szerinte (is) cserés-e, nyilván az lett, viszont kaptam hozzá egy adaptert és hátra egy fokkal kevesebb áttételezést, így a végsebesség szenvedett egy kis csorbát, de engem nem zavar, nem a stílusom, hogy széthajtom. Ellenben egy erős DID-lánc került fel, jobban bírja majd a nyomatékot, mint a korábbi alap. 

Sor került a vezérlés cseréjére, mivel ezt akkor cseréltette Debrecenben az előző gazdája, amikor vettem, eddig nem volt időszerű, most minden le lett cserélve. Egyúttal a szelepek - pontosabban a szelephézagok - is be lettek állítva, ahol azért akadt egy kis galiba. A korábbi állítás során túl kicsire lett hagyva a hézagok közti rés, így a kis alátét szerű fém gyűrűket szétnyomta a szerkezet, amiknek a töredékei benn maradtak a szelepek emelői melletti kis térben. Nem okoz gondot, mert nem megy beljebb a blokkban, viszont nyilván nem egészséges, ha ott ficeregnek és amúgy meg hiányoznak a működés során. Ez is orvosolva lett. 

Kapott új fék- és kuplungfolyadékot, gyertyákat, így vidáman tolhatja a hangversenyt a Termiken kifelé. A kuplung munkahengernél kapott új o-gyűrűket, hogy ne legyen gond. 

Mivel kerek egy év után megérkeztek az LSL Retro tükrök az X-Bike-tól, ezért ezeket felszereltem - azt, hogy hogyan is sikerült ezt kivitelezni majd később megírom - és még Tökinél az új, LSL Cross Bar fel is lett szerelve. Sajnos feketében nem volt, így antracit színben rendeltem, ami kicsit elüt a motor színvilágától, de most úgy sem ez volt a lényeg, hanem a kezelhetőség. Tápiószentmártonról hazafelé és egy alkalommal Budapest oda-vissza amennyi tapasztalatom van vele: minimálisan dőlősebb, de jobban ki van emelve, mint a Street Bar, így a kanyarokban jobb érzés és könnyebben kezelhető a gép, más egyéb esetekben ugyanúgy viselkedik, mint a gyári, talán kicsit stabilabban lehet tartani nagyobb sebességnél. Íme: 

Egy apró eltérés még akadt a korábbi kormányokhoz mérten: a fék- és kuplungkarok behúzásánál kissé felfelé mozdulnak el, mivel nem volt elég hosszú a markolatok mellett a vízszintes rész, már úgy kellett rögzíteni azokat, hogy kissé a hajlatra esnek. Engem nem zavar, viszont legalább lesz indok a fék- és kuplungkarok upgrade-jére alkalomadtán. 

Akadt egy probléma a világítással, azaz inkább a vezetékeléssel: elnyíródott az első lámpa vezetéke a lámpatest és a kormány mögött lévő részen, amely meg lett forrasztva, azonban valami trükk még van vagy ott vagy közvetlenül a hátső lámpa csatlakozásánál, mert most meg a hátsó lámpa adta meg magát. Így a hétvégén még ezt fogom kivizsgálni, de összességében rajtra kész a paripa. Nem mondom, hogy jó érzés volt kicsingetni a szervíz díját, de megérte, plusz ismét elég szépen át lett nézve és elmondhatom, hogy egy karbantartott, megvigyázott gépen ülök, hála Tökinek és az előző tulajnak (Andris), így innen is köszi! 

A továbbiakról pedig majd beszámolok és kicsit színesebb formában képet is közlök majd! 

Előbb utóbb minden motoros azon kapja magát, hogy bármerre jár, azt méri fel magában, hogy milyen jók az utak, mennyire motorozható a vidék? Én is beleestem ebbe, sőt úton-útfélen azt tervezgetem egy-egy szép, kanyargós vidék láttán, hogy mikor is lehetne erre jönni motorral. 

Ebben a részben kicsit messzebbre nyúlunk, azon gondolkozom el "hangosan", hogy ha minden körülmény ideális lenne, akkor mégis merre mennék el pár napra kanyarogni? Jelzem, hogy - ahogy minden írásom itt - erősen szubjektív a lista, nyugodtan hozzá lehet tenni, de elvenni nem szeretnék belőle. 

Mivel én a mostani Monsteremmel tökéletesen elégedett vagyok, olyan utakat terveznék be, amelyek ezzel a géppel kényelmesen teljesíthetők és ideálisak. Éppen ezért nem fogtok sivatagi kalandokat vagy mongóliai off-road túrákat találni a felsorolásban, mindössze nakeddel teljesíthető, nyomatékból kanyargó aszfaltcsíkokat, lehetőleg minél kevesebb autópályával. Az alapvető célom az, hogy olyan uticélok legyenek benne, amelyek itthonról "lábon" teljesíthetők, de persze ha az ember nagyot gondol, nem zárható ki akár egy tréleres utazás sem, vagy helyszíni motorbérlés, de ez utóbbinak nem vagyok nagy rajongója: jobban szeretnék az én gépemmel tekeregni. Most tegyük félre a gyakorlatias gondolatokat és legyünk bátrak! Ennek fényében kezdek bele a felsorolásba, noha aki ismer tudja, hogy viszonylag nyugodt voltom miatt amúgy sem vagyok képes igazán elrugaszkodni a talajtól, szóval az extrém uticélokat kedvelők ne ettől az írástól várják a megvilágosodást! 

Szardínia: Nem éppen a kultúrális és építészeti örökségben hemzsegő célpontok egyike (pl. Észek-Olaszországhoz képest), de van mindenből egy kicsi és kanyargós, gyönyörű, jó minőségű útvonalakból annál több! 

Alapos leírást, képeket, - régebbi - költségeket itt találtok: https://hegylakok.hu/2018/03/szardinia-motoros-kirandulas/ 

Amalfi-part: Ez a vidék egyszerűen lélegzetelállító. Bevallom, pár éve hallottam róla először, amikor egy ismerősöm mesélte, hogy kocsival vágtattak le oda és mutatott pár képet. a Youtube-on nézelődve pedig szembe jött az egyik - az óta is - kedvenc videóm: *UPDATE: a videót lekapta a Youtube az eredeti helyéről is, így be kell érnünk egy unalmasabb, de legalább Ducati nyergéből látható, rövidebb verzióval.... 

A fenti kisfilmhez nem igazán fűznék hozzá semmit, minden benne van. A Monsterek, a napsütés, az életérzés, na és persze a szemtelen fiatalság! :) Annyival egészíteném ki, hogy az odaút is izgalmas és élménydús lehet, erre még egy külön bejegyzést is szánok, ha tényleg konkretizálódhat hasonló utazás. 

Számomra mindig is Ausztria lesz az örök célpont, szinte bármelyik szezonban azon agyalok, hogy mikor és milyen módon tudnék oda elszabadulni, de eddig sajnos nem jött össze egy nyúlfarknyi túra sem a környéken... Így több olyan, eleve kész útvonalam is van, amelyet már a Google Mapsen bejártam. Vegyünk most egy ilyet fel a listára! 

Röviden összefoglalva: a cél Bregenz, közbeeső állomások Breitenwald, Rechensee, Mittersill, Finkenstein am Faaker See és végül - inkább kezdésként - Szombathely. Gyönyörű tájak, kiváló utak, már csak a jó idő hiányzik. Itt viszont - állítólag - mindig készülni kell egy kiadós esőre, ilyen irányú felszerelést vinni szükséges! 

Van még egy örök sláger, nem is tudom, eddig miért nem látogattam el a vidékre: Bled és Szlovénia Ausztriával határos, kanyargós része. 

Szintén Youtube-os élményhez köthető az, hogy még Norvégiát is szívesen megnézném, gyönyörű hely lehet és nyáron (gondolom abban a pár hétben, amíg melegnek mondható az idő) érdemes megpróbálni a hosszabb túrákat is az országban. 

Rövidebb, elérhetőbb, mégis kiváló útvonalnak ígérkezik Horvátország partmenti útjain végigkanyarogni. Úgy tervezem, hogy Murter szigetén szállnék meg - ott már voltam korábban, nagyon jó hely -- és onnan Splitnél elkanyarogni a magasabb tájakra és vissza: 

Nos, röviden ez lenne a "nagy" bakancslista, ahogy jeleztem: nincs benne semmi extrém, talán egyszer még teljesülhetne is... kiderül. 

... a saját, motoros szempontomból természetesen. Azt kell, hogy mondjam, hogy meglehetősen ingerszegényre sikeredett az év, viszont az a kevés alkalom hozott tapasztalatot, élményt, megnyugvást, így a célt elértem: élveztem minden kilométert! 

Március 31-én toltam ki szellőzni a vasat először, ekkor még nem volt gurulás. Ezt követően Esztergom számtalan útvonalon, valamint munkába ingázás és Kakucs-ringen értem el az év feléhez. Erre a pályanapra külön kitértem a blogon is, érdemes volt elmenni. 

Régen szerepelt a terveim közt, hogy Cered felé gurulok el Borsodba, amely idén össze is jött. Nem csalódtam, mert gyönyörű vidék, az utak minősége vegyes ugyan, de teljesen jól motorozhatók. Viszont figyelni kell, így nem ajánlom a döntögetős, térdlerakós csapatást: sok az útra felhordott anyag, a lassú jármű a beláthatatlan kanyarok után, valamint egy-egy monster-kátyú is befigyelhet. Megyek még arra 2022-ben is biztos! 

A külföldi utak meghiúsultak, amit nem csak a járványnak, inkább a munkának "köszönhetek".  Az idén megtett kb. 5.000 km legnagyobb része ezért gyors karikákból és ingázásból állt. Ilyen tekintetben nem kevés! Minden egyéb tekintetben az. Jövőre igyekezni fogok inkább minőségi kilométereket szerezni... 

Műszaki tekintetben nem kellett csalódnom a Monsterben, idén sem hagyott cserben. Télire több újítást, átalakítást és nagyszervízt is terveztünk be, erről majd még írni fogok. 

Összességében: a megtett kilométer több, mint amennyit átlagban meg szoktam tenni egy szezonban, viszont inkább több, kisebb útból áll össze. Jövőre inkább több, nagyobb út lenne az ideális, kevesebb elővárosi nyúzással... A motor élmény, nagyon szépen és jól teljesít, kezes, csak ajánlani tudom! 

Mint minden motoros fejében, bennem is felmerült már, hogy ki kellene menni egy jó pályanapra, mivel két dolog miatt is hasznos lehet: az ember saját tudásának megítélése gyorsan a helyére kerül, mielőtt azt kezdenéd gondolni, hogy már tudsz motorozni.... másrészt megtudod, hogy valójában hogyan is kellene dönteni és kezelni a motort, ha történetesen egy oktatást is kapsz a helyszínen. 

Első körben a Hungaroringen voltam, a "Bemelegítő" képzésen, de 3 - tényleg bemelegítő - kör után olyan égszakadás volt, hogy nem is folytattuk. Az óta sem jutottam ki a Ringre. Ezt tehát nem nevezném tapasztalatnak... illetve egy szempontból mégis. Az aszfalt minősége elképesztő, nem láttam még olyat, ahol szinte beszippantja a gumit az aszfalt. Aztán persze az esővel ez gyorsan elmúlt...

Ennek fényében nagyon örültem, amikor meghirdette a Magyar Ducati Klub a DucatiSokk nevű klubrendezvényt. Ez már hagyománnyá vált, minden évben van, de még eddig nem jutottam el rá. Idén 4. alkalommal lehetett nevezni, hát gyorsan megtettem. A 42 Riding School oktatói voltak még a helyszínen, kettejük gyakorlatilag kézben tartották a képzést és a pálya rendjét egész nap. Le a kalappal előttük, nagyon profin, közérthetően és fáradhatatlanul magyaráztak, mutatták az íveket, stb. Nem voltam még képzésükön, de jövőre tuti elmegyek! A szervező Tamás pedig szintén nagyon gördülékeny és jól működő rendszert - programot rakott össze, ha éppen pihentünk, mert a másik csapat volt a pályán, akkor is hallgathattál előadást a MotoGP-s technikai háttérről vagy mehettél behangolni a futóműved vagy figyelni, hogy hogyan kell a bogarakat hatékonyan eltávolítani a cuccodról. Szóval nem unatkoztam, a társaság pedig baráti, közvetlen volt.

Elkezdtem körözni, nagyon jó kis pálya a kakucsi. Nem hosszú, rengeteg kanyar, így nagy sebesség nincs...gondoltam. De - mint kiderült - a sebesség relatív. :) Kezdő csoportban első körben mérsékelt tempónál mutogatták a kanyarbemenetet, a fókuszpontokat, aztán lehetett menni szabadon, a haladókkal.... miután a srác a Hyperrel külső íven előzött meg úgy, hogy a nevét belekarcolta a lábtartóval az aszfaltba mellettem....kicsit lejöttem elgondolkozni a dolgaimon. 

Aztán pár körrel később már jópár hasznos tippel lettem gazdagabb. Sok olyan dolog hangzott el, ami kimondottan csak a pályán volt hasznosítható, sok olyat, ami az utcán is jól jön, de mind segít megérteni a motorod működését és plusz élvezeti faktort nyújt, ha helyesen tudod használni! Így kiderült, hogy a döntés nem minden, mozogni kell a motoron. Fontos tudni, hogy miért kell "kinézni" a kanyarokban, mennyit kell dolgozni a motoron, mikor nem működik jól a keréknyomás, mit érzel és tapasztalsz akkor, stb.

A képzések és a szabad körözések végeztével versenyt is rendeztek, így felkerült a korona a napra és a győztesre is. 

Én nagyon jól éreztem magam, hasznos és igazán jó időtöltés volt, kiváló társaságban. Hozzáteszem mindenki túlélte, senki nem esett el, nem voltak rendbontások, veszélyeztetések, mindenki tényleg a lényegre tudott koncentrálni. Köszönet a szervezőknek, jövőre ugyanitt! 

Ahogyan azt korábban említettem: Felszereltem az új tükröket. Mint kiderült jól tettem, hogy megrendeltem, mert az LSL tükrök szállítója jelezte, hogy augusztustól (!) korábban ne számítsak rá, hogy beérkeznek a rendelt termékek. Így nem volt vita, felkerültek a spanyol cuccok. Elkezdtem csavarozgatni, amit kell, szokás szerint fel és le is megpróbáltam, hogy meddig feszíthető, mit bírhat menetszélben, mennyire lehet tartós az alkatrész. Lefelé meggyűlt a bajom a szerkezettel, hiába oldotta a végén a zárórész a menetet, a táguló elem nem akart kioldani, így továbbra is tartotta magát a kormány belső falának nyomva. Szóval kicsit befelé kellett nyomni, amíg engedte, hogy aztán ki lehessen húzni. 

Egy facebookos komment hatására bekentem az egészet zsírral, majd újra megpróbáltam. Így már tökéletes lett, úgyhogy fel tudtam tenni és kár nélkül le is lehet szerelni ha kell. Jöhetett a menetpróba. Mivel túl sok jó- és szabadidő nem volt az elmúlt hetekben, egy gyors karikát tudtam csak menni. Megálltam egy parkolóban a szomszédban, aztán fordultam is vissza: 

Meglepően jól viselkedtek a tükrök... én arra számítottam, hogy még variálnom kell egy 8-9 féle módon annak érdekében, hogy ne rezegjenek, megálljanak a helyükön, lássak bennük valamit, stb. Nem volt szó ilyenről. Kicsit utána kellett állítanom a bal oldalon, mert 130-140-nél kicsit behajlott, de nem vészes. Ezt utánahúzva tartja magát rendesen a menetszél ellenére is. A kormány szélességét mondjuk még szoknom kell, de majd kitapasztalom, hogy hogy férek el a sorok között. 

A láthatósága is meglepően jó, noha nem egy LSL, de látni benne a lényeget. Többet kell vizslatni a holtteret, de szerintem ez az, amit így is, úgy is megtesz az ember, ha motorral van. Szóval eddig jó. 

Az út során más hiba viszont kijött: az egyik fékdugattyú kicsit beállt, így meglehetősen felforrósodott a jobb-első féktárcsa. Óvatosan hazagurultam, szétszedtem, kipucoltam, átmozgattam, féktisztítóval, sűrített levegővel "kezeltem" és jónak tűnt az összerakás után. Hála Istennek a féktárcsát sem sütötte meg annyira, hogy gondja legyen és a fékpofák sem égtek meg. 

Amint egy kis időm akadt, elmentem egy karikára a szokásos Esztergom környéki körre, a barátom az 1000-es szörnnyel szintén csatlakozott. Jól ment a gép, minden a helyén volt és a tükrökkel is megbarátkoztam. Az idő még nem volt az igazi, az előző napokban 0-3 fok körül volt a hőmérséklet, így nem nagyon lehetett döntögetni. Bemelegíteni viszont jó volt. Aznap nyíltak a teraszok is, így egy jó somlóit bevállaltunk...

Majd csak light üzemmódban végigcsorogtunk a 11-es úton Visegrád felé. Rengetegen voltak az utakon (is), mindenki kiszabadult az első szebb hétvége okán, így egyébként is érdemes volt "okosban" előzgetni, mert sem az autósok, sem a gyalogosok nincsenek felkészülve a motorosokra. Az aszfalt hideg, az emberek figyelmetlenek, így érdemes óvatosnak lenni. Nekem is szokni kellett még a hirtelen nyomatékot és a gázreakciót: Pomáz belterületén, kicsit porosabb, nyomvájús szakaszon picit hirtelen húztam neki a gázt, egyből szitált a háta, pedig a gumi tökéletes. Oda kell figyelni!

(Szokásos kép a Bazilikától: )

Remélhetőleg hamarosan folytatása következik! :)