A leszűkített listán szerepelt típusok közül a Suzuki Burgmann 400-asa általában a megbízható, jó motorok benyomását kelti, jó véleményeket olvastam róluk, de a kritériumok közül a kisebb méretű kerekei miatt kiesett és egyébként sem tetszik. 

Scarabeoból 250-eseket kerestem, nem nagyon volt merítés... és bevallom ennek sem tetszett a háta, a többi paramétere rendben volt. 

Sokat olvastam és pár videót megnéztem a Yamaha T-Maxról, de nyilván nem hagytak hidegen az olasz társaik sem, így maradt a pakliban még a Piaggio Beverly, Liberty, valamint a Honda Forza. Ez utóbbi már akkor is túl drága volt a költségvetéshez képest, így szintén kiesett. A T-Max újabb verziói inkább érdekeltek, de nyilván azok szintén anyagi okokból pottyantak ki. Voltak olyan modellek, amelyek az értékhatár alattiak voltak, de azok már képről sem néztek ki jól. Állapotuk legalább is megkérdőjelezhető volt. 

A Liberty kis köbcentis, de normál méretű robogó volt, bőven belefért volna anyagilag, hogy egy szép állapotút találjak, de menni nem igazán tudott volna az autópályán sem, így ez is kihullott. Maradt a Beverly. 

El is kezdtem keresni-kutatni a megfelelő példányt, de még voltak 250, 300, 350-esek és 400-asok is a képben, nem zártam ki egyiket sem. Lebeszéltem három tulajjal a próbautakat. Érdemes pár szót szólni a tulajdonosokkal történt egyeztetésről és a próbautakról is. Mindhárom magánszemély volt, mindhárommal jól szótértettünk és készségesen válaszoltak minden kérdésre, ha tudtak. Nem vittem magammal szerelőt, bár ez kockázatot jelentett nyilván, hiszen - noha van motoros múltam, de - robogózni soha nem robogóztam komolyabban. Abból indultam ki, hogy a hibákat ki tudom szúrni, ami kicsit is gyanús, azt hagyom és csak a lehető legjobbnak tűnő gépet választom. Nyilván motorhangja jó kell, hogy legyen, induljon meg lendületesen, a vázon érezni, ha húz valamerre, ha össze akar csuklani vagy ha rendellenes hangot hallok. A budapesti szégyenteljes utak előnye, hogy minden gyanús hang előtör, ha kicsit megjáratjuk a robikat. 

Mivel a merítés igen nagy Budapesten és környékén is, ez esetben nem tartottam célszerűnek sokat utazni egy-egy próbakörért. Az első példány a XIII. kerületben volt, itt szimpatikus, fiatal tulaj, a szervízeket egy rokon intézte, aki ráadásul olyan helyen dolgozott, ahol értettek a robogókhoz. 350-es Beverly Tourer. Első ránézésre rendben van, normálisak a gátlók, nem leélt a fék, nem folyik sehol, a panelek nem tiszták, de poron kívül más hiba nincs. Elindultam vele, húzott szépen, gyanús hang nem volt, kanyarodott íven, megállt ahogy kellett. Meg voltam vele elégedve, de nyilván előéletéről sok - hivatalos - infó nem volt, ha jól emlékszem talán 3 előző tulajdonosa volt. 

A következő szintén egy 350-es, azonban fehér színű, ugyanúgy Tourer. A XVI. kerületben, egy szép utcában, takaros háznál a garázsból hozta ki az úr a gépet.... de már ott látszott, hogy bár szereti a motort, nem sokat foglalkozott vele. Mivel neki már meg volt rendelve az új motorja, ezt el szeretné adni. Mentem egy kört vele, a fék már eléggé elkopott, a motorral első ránézésre nem volt gond, de a két hátsó gátlóból ömlött az olaj. Nem mostanában kezdte engedni, mert már a rugók és a variátor ház is tele volt olajjal, kicsit aggódtam, hogy a gumira is kerül. Jeleztem az úrnak, hogy minimum ez cserés lesz, majd még jelentkezem, megnézek több, más példányt is. 

Az utolsó egy 400-as, kék paripa, Budapest agglomerációban, garázsban. Mivel az eladónak volt egy nagyobb, túramotorja, valamint nem járt már be rendszeresen a fővárosba, feleslegessé vált és nem is nagyon használta. Nyilván ebben az esetben körül kell nézni a garázsban is: nincs-e folt alatta, nincs-e eltakarítva alóla, stb. Ennek nyomát nem láttam, semmi nem folyt, nem volt rossz állapotban és egyenesnek, szabályosnak tűnt minden panel, kipróbáltam. Előtte még megkaptam hozzá a rendelkezésre álló papírokat, volt cserélve első fék komplett, hátsó fék kicsit korábban, olaj konkrétan abban az évben, nem került bele 1500 km sem az óta. Megnéztem az olaj színét, igazolta a kijelentést. A próbaút meglepő volt olyan szempontból, hogy városi környezetben ugyanúgy viselkedett, mint a 350-es, viszont országúton nem volt gond a sebességhatár felett sem a tempó. Azt tudni kell, hogy a tulaj nem kis termetű, 190 cm magas, a megfelelő súllyal is, így olyan robogót szeretett volna ő is, ami rendesen tudja vinni. Agilis, gyors gép, minden kezelőszerve működött, olaj, víz nem folyt, motorja húzott és jó hangja volt, nem füstölt, a kerekei nagyok, a fékek nem Brembok, de megáll, ahogy kell, így meg is lett a befutó. Járt hozzá hátsó doboz, ponyva, egy rendszámtábla tartó, mert a gyári elrepedt, valamint lábvédő szoknya és nyilván a számlák és az előéletéről tudható információk. Nem volt szempont az elemek épsége - nyilván ne essen szét - ezért az, hogy egy-két betű nem volt meg a Beverly feliratból nem akasztott meg. 

A következő részben alaposabban bemutatom a kis Piaggiot.