A minap láthattuk a várva várt, új Ducati Monster bemutatóját. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan alakulnak a dolgok az olasz gyártónál, hiszen nagyon formában vannak úgy a tervasztaloknál, mint a gyártósorokon a taljánok. Nyilvánvaló, hogy nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot egy személyes, eléggé hype-olt bemutató a toszkán kanyarokban és az oliva fák gyűrűjében, mint online, de ez van, ezzel a helyzettel nem lehet mit kezdeni. Minden bizonnyal tavasszal- kora nyáron, még egy hullámban rendesen meg lesz "tolva" az új Monster szekere PR értelemben, hiszen akkor kezdődik a szezon, remélhetőleg engednek az előírások szigorán és lehetséges lesz az újságírók fülébe énekelni, hogy miért is jó, ha az új gépnek kisebb a súlya, kompaktabb, könnyebben kezelhető, stb...
Előrebocsátom, hogy nem vagyok az a típusú motoros, aki a köridőket vadássza, nem akarom lekoptatni a térdem, majd a könyököm a kanyarokban. Az én fókuszpontom az élmény. Ezért nem érdekel, hogy a 800-as gépem miért nem tud 100 LE felett teljesíteni, ezért nem gyorsulok a GIXXerekkel vagy a Kawásokkal, eszem ágában sincs eltakarni a vázat és a szíjak, hengerek láthatóságát. Viszont szeretek tempósan bemenni a kanyarokba (és ki is jönni azokból...), nem sokat gondolkodni, hogy mennyit kell pörgetnem, hogy húzzon a gép. Szeretem látni, hogy milyen tökéletes összhangban van a technika és a szépség ebben a szerkezetben. Olyan, mintha nagyon könnyedén alakult volna így, pedig a tervezőasztalon minden előre ki lett találva, ember alkotta, nem a természet. Én magam egyetlen monsteres ismerősömet sem hallottam még arról panaszkodni, hogy nem sikerült javítani a köridőn a ringen vagy Kakucson...nem ez a lényeg! A Monster naked bike-ok ikonja! Az első 900-as az, ami egyáltalán külön kategóriát teremtett naked bike-oknak.
Klasszikus alakja van, amelynek először a térhálós váz, aztán a kipufogók elhelyezése, majd a tank, végül...ha beindítottuk a hangja ég a tudatunkba. Mind-mind jellegzetessége a Ducati Monsternek, azaz az lett. A szupersport motorok esetében más a lényeg. Ott minden a technikára, a teljesítményre van kihegyezve, ha nem tudja támogatni a hagyomány a technikát, akkor érthetőbb, hogy elengedjük. A Monster világa teljesen másról szól. Nem majmolom az egyediséget sem, hiszen nem akarok egy-egy különleges pólót megvenni csak azért, mert két betű van az elejére pingálva és akkor már különlegesnek érzem magam, ha másnak olyan nincs vagy nem telik rá. Nem. A motor összessége adja azt az érzést, azt a hatást, amely miatt mindenhol felismerik - vagy legalább megnézik. Ez más, ez egy külön kategória. Nem azért különleges, mert drága, nem azért, mert tolja a szekerét a PR, hanem mert úgy áll össze gép, hogy esztétikai és motorozási élményt ad egyszerre úgy, ahogy semelyik más típus nem tud.
Ez utóbbi az, ami az új Monsterből már most hiányzik, pedig még senki nem ment vele egy métert sem. Félreértés ne essék: szerény véleményem szerint egy gyönyörű motor épült. Minden oldalról megnézhetjük, nem változik az álláspontom, nagyon jól néz ki. De a világon semmi nem utal rá, hogy ez annak a híres és egyedi családnak a tagja, amelyet a Ducati tenyésztett ki, pláne nem, hogy ez egy Monster. Ha nem lenne öles betűkkel rápingálva a tankra, bizony bajban lennék, ha meg kellene mondanom, hogy mi is jön felém az úton, de miért is?
Első ránézésre - amennyiben szemből közelít - ez bizony egy MV Agusta Brutale, vitathatatlan. Megkérdezték sógorékat, hogy mit is kezdjenek az új Monster terveivel, közel a határidő, valamit villantani kellene...ők meg dobtak nekik egy korábbi face-tervet és kész is. Nyilván nem így volt, de ez ugrott be a bemutatót látva, nézzék meg maguk is:
Másodszor pedig: ha már mellém érne, nem igazán tudnék mit kezdeni az oldalnézettel. Tudjuk, hogy súlycsökkentés, motor is teherviselő elem, bla-bla, de oldalról kaptam egy Suzuki SV-t (vagy bármely más japán gépet...).
Nincs hansúly semmin a tank formáját kivéve. Rendben, van egy szép kipufogó, de pl. ocsmány a rendszámtartó, illetve semmi jellegzetes nincs benne. Olyan, mintha a tervezők még burkolt gépnek rajzolták volna és szégyenlik, hogy a motor és a váz (?!) mégis látható lett....legyen minél szürkébb, nehogy kitűnjön valami is belőle!
Az egykarú lengővillára nem térnék ki, az nem lenne igazságos. Elvégre anno a 900-asnál sem volt ez látható, majd csak az S4R-nél vezették be, akkor tették fel az i-re a pontot. Remélem, hogy itt is várhatunk hasonló finomságokat még a jövőben!
Olvasni még az adatairól, a technikai újításokról, az ámulatba ejtő szervizintervallumról, a komoly elektronikáról, gyorsváltóról. Ezek mind szépek, különösen az alapáron járó csomag, meglátjuk, mit mondanak majd a felhasználók és kíváncsi lennék egy tesztvezetésre is. Mint fentebb írtam: szinte biztos, hogy egy kiváló, szép motorról van szó, viszont ez nem az, amit a Monster-generációk rajongójaként vártam. Vélhetően ezért alakult ki a szokásosnál komolyabb ellenállás is a bemutatót követően. Ki-ki majd megítéli maga, én azonban csalódtam. Nem a gépben, hanem az olasz szívben.
